A feszültség szinte tapintható volt a házban, amikor az éjszakai csend ráborult az ebédlőre. Apám fenyegetése – hogy egy szempillantás alatt semmissé teszi a jövőmet azzal, hogy megvonja a tandíjam támogatását – még órákkal később is ott zengett a fejemben. Nem tudtam kiverni a fejemből a titokzatos hitelkérelmet a High Desert Commercial Finance-től, sem azt a hálót, amit apám, a bátyám és Grant körém fontak. Valami hatalmas, sötét dolog zajlott a hátam mögött, amihez a nevem és a személyes adataim szolgáltak fedezetül, de senki sem volt hajlandó igazat mondani.
Elhatároztam, hogy nem hagyom ennyiben. Ha addig hallgatok, míg teljesen eltipornak, soha nem tudom meg az igazságot.
A sötét álmok és az első lépések
Másnap reggel korábban keltem, mint bárki más a házban. A házban még mély csend ült, csak a hűtő alacsony zúgása hallatszott a konyhából. Óvatosan, a lábujjhegyemen osonkodtam le a lépcsőn, ügyelve arra, hogy a régi tölgyfa padlódeszkák ne nyikorogjanak. Apám dolgozószobája általában zárva volt, de az éjszakai rohanásban – vagy talán a gondatlanságból – az ajtó rést hagyva nyitva maradt.
Beléptem. A levegőt a bőr, a drága kölni és a papírok fanyar illata átlengte. Az íróasztalon óriási káosz uralkodott: számlák, szerződések, cégműveletek dossziéi torlódtak egymáson. Megpillantottam azt a bizonyos borítékot, amelyről anyám említést tett. A bal felső sarkában ott ékeskedett a High Desert Commercial Finance dombornyomott logója.
Remegő ujjal nyitottam ki. A dokumentumok között nemcsak az én nevem szerepelt, hanem egy olyan hitelmegállapodás is, amelynek összege meghaladta a huszonmillió forintnak megfelelő dollárt. A papírok alján – ott, ahol a kezességet vállaló félnek kellett aláírnia – ott állt az én nevem. De nem az én kézírásommal. Valaki hamisította az aláírásomat.
