A torkom elszorult. Miért tenné ezt apám és a bátyám? És mi köze volt ehhez Grantnek, aki látszólag csak egy imádnivaló, sikeres rendezvényszervező – vagy éppen geológiai anyagokkal foglalkozó vállalkozó volt, mert a fejemben lévő emlékek furcsán, szinte lidércesen mosódtak össze? Hirtelen felvillantak a részletek: Grant cége egyszerre volt rendezvényszervező és geológiai beszállító, mintha valami álomvilágban élnék, ahol a valóság elemei folyamatosan átalakulnak.
Hirtelen nyikorogva kinyílt az ajtó.
A konfrontáció
Anyám állt a küszöbön. Az arca sápadt volt, a szeme alatt sötét karikák árulkodtak az álmatlan éjszakákról. Nem kiabált. Nem szidott. Csak nézett rám azzal a mélységes, bénító sajnálattal, ami jobban fájt volna bármilyen pofonnál.
– Emily… – suttogta, és belépett a szobába, majd óvatosan behúzta maga után az ajtót. – Megmondtam, hogy ne kezdd el. Nem érted, hogy ez nem csak egy papírfecni? Ha ez a hitel bedől, nemcsak apád cége megy tönkre, hanem téged is magával ránt. Börtönbe is kerülhetsz okirat-hamisításért és csalásért, még akkor is, ha te magad nem húztál hasznot belőle.
– Anyu! – hangom elcsuklott, de próbáltam kemény maradni. – Ők használták a társadalombiztosítási számomat! Ők vettek fel hitelt a nevemben! Miért? Miért tesznek ezt velem, a saját lányukkal?
Anyám lesütötte a szemét.
– Apádnak… apádnak likviditási problémái vannak. A padlóburkoló anyagok piaca összeomlott az elmúlt évben. A beszállítók azonnali fizetést követelnek, különben csődeljárást indítanak. Grant cége… és a bátyád vállalkozása is benne van ebben a hálóban. Olyan garanciákat vállaltak, amiket csak úgy tudtak biztosítani, ha egy tiszta, hitelképes nevet találnak a rendszerben. A te neved volt a legközelebb.
– És te ettől csak hallgattál? – kérdeztem, és éreztem, hogy a könnyeim áttörik a gátat. – Apám azzal zsarol, hogy nem fizeti a tandíjamat! Ezzel tart sakkban? Hogy elvegye a jövőmet, miközben ő maga tette tönkre?
