😱🔥💔😱

Nikolaj elragadta a dokumentumot a közjegyző kezéből.

— Mi értelme ennek a hülyeségnek?!

Csendben ültem vele szemben.

Sok hónap után először nem remegtek a kezeim.

— Olvasd el alaposan, Kolja.

Átfutotta az első oldalt.

Aztán a második.

 

Az arca fokozatosan elvesztette minden színét.

— Ez lehetetlen …

Kristina odahajolt hozzá.

— Drágám, mit ír?

Nikolai nem válaszolt.

Ezután a közjegyző szólt:

— A benyújtott dokumentumok és a földnyilvántartás aktuális kivonata szerint az ingatlan Tamara személyes tulajdona.

Kristina összevonta a szemöldökét.

— De a ház ezen a telken van!

“Pontosan ezért – folytatta a közjegyző, “a ház tulajdonjogának kérdését külön kell vizsgálni. Nikolai nem jogosult egyedül eladni az ingatlant.

A férjemre néztem.

— Emlékszel az apámra?

Nikolai csendben volt.

— Emlékszel, hogyan segített megvenni a földet?

Harmincöt évvel ezelőtt apám eladta a régi nyaralót, amit a szüleitől örökölt.

Ő adta nekem az eladásból származó pénzt.

De mielőtt megvettük volna az ingatlant, ragaszkodott hozzá, hogy minden jogilag rendben van.

— Tamara — mondta akkoriban — szeretem Nikolait, de mindig legyen egy helyed, ahová visszatérhetsz.

Nikolai rettenetesen megsértődött.

Azt állította, hogy apám nem bízik benne.

Amire Papa nagyon nyugodtan válaszolt:

— A bizalom nem teszi a dokumentumokat feleslegessé.

Végül aláírtunk egy szerződést, amelyben az ingatlant az én nevemre jegyezték be.

Nikolaj személyesen megerősítette, hogy nincs joga az apám által adott pénzre.

Pont erre a jellegre nézett most rémülten.

— De én építettem a házat! — kiáltotta a férjem.

— Mi építettük a házat, Kolya — javítottam ki. — Együtt.

Elővettem egy másik mappát.

— És megőrztem azokat a dokumentumokat is, amelyek igazolják, mennyi pénzt fektettem be az építkezésbe.

Kristina idegesen nézett a közjegyzőre.

— Várj egy percet. Azt akarod mondani, hogy Nikolai nem adhatja nekem ezt a házat?

A közjegyző megrázta a fejét.

— Nem a dokumentumok alapján, amikkel magaddal hoztál.