1. RÉSZ

Azon az éjszakán, amikor a férje megkérte, hogy tegyen úgy, mintha nem a felesége lenne, Lucía Serrano megértette, hogy 12 év házasság egy megalázó ítéletbe férhet.

“Ma este, kérlek, ne mondd, hogy velem jössz,” suttogta Alváro, amikor az autó megállt a madridi Palacio de Cibeles előtt. Ha valaki megkérdezi, az alapítvány hívja meg.

Lucía nem értette őt.

Egyszerű, sötétzöld ruhát viselt, amit évekkel ezelőtt egy toledói esküvőre vettek. Ugyanazon a délután egy kis varrást javított a sügéren. Elegánsnak érezte magát, amíg Álvaro meg nem figyelte, mielőtt elhagyta a házat.

“Nem volt másod… Jelenlegi?

Nem azt mondta, hogy “olcsó”. Nem volt rá szükség.

Álvaro Ferrer tíz éve dolgozott az Ibercom Redes-nél, amely Spanyolország egyik legnagyobb technológiai csoportja. Ez a gála összehozta a rendezőket, befektetőket, politikusokat és újságírókat. Az alapító, Rafael Valcárcel, 74 éves, be akarta jelenteni az új helyettes főigazgatót.

Álvaro meg volt győződve arról, hogy a pozíció az övé lesz. Hónapok óta beszélt a saját irodájáról, részvényeiről, cégautójáról és a vacsorákról, ahová végre meghívhatják őket. Minden alkalommal, amikor azt mondta, “megtehetnénk”, Lucia elkezdte gyanítani, hogy valójában “engem” akart mondani.

Amikor megismerte Lucíát, egy vallecasi egészségügyi központban adminisztrátorként dolgozott, és nevelőcsaládokkal működött együtt. Aztán azt mondta, csodálja az egyszerűségét. Miután összeházasodtak, elkezdte javítani őt.

Először megkérte neki, hogy ne mondja el, hogy Userában nőtt fel.

Aztán nem beszélt Mercedesről, arról a nőről, aki tortillát és krokettet árult rendelésre nevelte.

Aztán elkezdte kritizálni a ruháit, az arckifejezését, sőt a nevetését is.

“Ez nem változtat téged. Segít beilleszkedni.

De Lucía évek óta úgy érezte, hogy a “beilleszkedés” eltűnni jelent. Megtanulta érzékelni a rosszallását minimális gesztusokban: egy felvont szemöldök egy ruhára, csend, amikor a környékéről beszélt, egy kéz a hátán, ami szeretetteljesnek tűnt, de valójában távol tartotta bizonyos beszélgetésektől.

Amikor belépett a szobába, Álvaro átalakult. Mosolygott, kezet fogott, és eszébe jutott a nevek. Alig nézett Luciára.