Lucía javasolta egy Mercedes Serrano nevű alapítvány létrehozását, amely közösségi egészségügyi központoknak, nevelőotthonban lévő kiskorúaknak, valamint azonosítási és gyámsági folyamatokban rekedt családoknak szól.

Rafael vitatkozás nélkül elfogadta.

Isabel azt kérte, hogy az első központ legyen a környék közelében, ahol Lucía felnőtt.

A bejelentés napján Lucía ismét a gála zöld ruháját viselte.

A szegélyvarrás még mindig látható volt.

Isabel egy újat ajánlott neki.

“Ez elég lesz,” válaszolta Lucia.

“Mindaz után, ami történt?”

“Pont ezért.

Egy újságíró megkérdezte tőle, miért választott ilyen egyszerű ruhát.

Lucia megérintette a medált.

“Mert az ember méltósága nem változik a ruha árával.

A kifejezés másnap került a címlapokra.

A válás nagyobb harcok nélkül zajlott. Álvaro először megpróbált terápiát javasolni, majd időt kért, de Lucía már nem keverte össze a késleltetést a reménnyel. A pozuelói házat eladták. Lucía nem akarta megtartani a bútorokat, amelyek egy olyan életre emlékeztették, amelyben megtanulta leegyszerűsíteni magát.

Conservó 3 cosas: una caja de recetas de Mercedes, una fotografía de ambas en la cocina y el vestido verde.

1 año después, Ibercom celebró su aniversario en el mismo Palacio de Cibeles.

Lucía volvió como presidenta de la Fundación Mercedes Serrano. El proyecto ya financiaba 6 centros de atención familiar y 2 unidades móviles.

Antes del discurso, se detuvo junto a la columna donde Álvaro la había dejado sola.

Rozó el medio sol.

Rafael conservaba la otra mitad.

Habían decidido no unirlas de forma permanente.

—Encajan porque pertenecen a la misma historia —había dicho Lucía—. No porque tengan que dejar de ser 2 piezas.

Aquella noche, desde el escenario, vio a Álvaro al fondo.

Lucía habló de Mercedes, de familias de acogida y de niños que quedan atrapados entre expedientes.

Al final dijo:

—Hace 1 año alguien me pidió que no dijera que era su esposa porque pensó que mi historia, mi vestido y mi origen podían perjudicar su imagen.