Az évek során meggyőzte magát arról, hogy a kegyetlenség elviselése egyszerűen módja annak, hogy adósságot fizessen annak, aki nem hagyta el.
Hétkor megérkezett Sergio Mendoza.
Amint megszólalt a csengő, Alejandro átalakult. Szélesen mosolygott, hangos, magabiztos hangon beszélt, kinyitott egy túlárazott üveg bort, és úgy köszöntötte a főnökét, mintha tíz perccel korábban még nem fejezte be a saját feleségét megaláztatását.
Mariana továbbra is bezárva maradt a fő hálószobában.
Innen hallotta, ahogy dicséri az ételt. “A feleséged főztje fantasztikus, Alejandro. Kérd meg, hogy üljön le hozzánk. Egy
rövid csend.
“Nem tud,” válaszolta Alejandro, könnyes hangon halkítva. “A lányunkkal történt tragédia óta rendkívül törékeny. Alig bírja elviselni, hogy idegenek társaságában legyen. Mariana
felemelte a fejét, szíve összeszorult.
“Biztosan nagyon nehéz lehet neked,” jegyezte meg együttérzően Sergio.
Alejandro lehangoltan sóhajtott. “Nos, nem hagysz el valakit, ha elromlott. Le kellett mondanom üzleti utakat, kihagynom fontos megbeszéléseket, sőt, még karrierlehetőségekről is kimaradtam, mert ő a szorongásos roham közepén hív, és hazasietnem kell. Néhány héten alig lép ki a szabadba. Jeges
hideg futott végig Mariana gerincén.
Ez egyenesen hazugság volt.
Az elmúlt két évben egyszer sem kérte meg tőle, hogy mondja le az utazást. Egyedül vásárolt, intézte a dolgait, meglátogatta a nővérét a város másik oldalán. Még orvosi folyóiratok is lapozatott újra.
Miközben csendben próbálta összeszedni széttört életének darabjait, Alejandro egy beteg és instabil feleség melodramatikus történetét játszotta, aki nemes áldozata nélkül nem élhette volna túl.
Nem sokkal kilenc óra után Sergio távozott.
Mariana megvárta, hogy hallja a bejárati ajtó tompa kattanását, majd kiment, hogy eltakarítsa az asztalt.
Hirtelen egy férfi hangja hallatszott a folyosón: “Sajnálom, elfelejtettem a telefonomat a kis asztalra!”
Sergio visszakövette a lépéseit.
Amikor felnézett, és meglátta Marianát az étkezőasztalnál, hirtelen megállt. Hosszú másodperceken át bámulta őt, arca minden színtől kiürült.
“Dr. Torres?”