Először ez a kérdés nem váltott ki bennem bűntudatot.
“Elmehetsz az anyádhoz.”
Az ajtó másik oldalán csendes lett.
Aztán hallottam egy kinyújtható bőrönd kilincs kattanását és a kerekek gurulását a folyosón.
Amikor a léptei elcsendesedtek, néhány percig megálltam.
Anyám megfogta a kezem.
“Kérsz egy csésze teát?”
Bólintottam.
Hűvös esti levegő áramlott be a nyitott konyhaablakon keresztül.
A telefonom újra felvillant, de ezúttal nem nyúltam érte.
Átvettem a poharat, és leültem arra az ülésre, amit magam választottam.
