A férjem pofont vert az arcomba egy céges vacsorán, és ahelyett, hogy megkérdezte volna, hogy jól vagyok-e, odahajolt, és suttogta: “Claire, hagyd békén.” Több mint nyolc vezető és befektető gyűjtött össze 32 millió dollárt az ünneplésre, ami nem tudott volna megvalósulni az én jóváhagyásom nélkül.

Daniel nem válaszolt neki. Nem tudott válaszolni. A feje tehetetlenül lehorgadt, mint egy elítélté a vérpadon.

— Daniel egy dolgot elfelejtett elmondani neked, Madison — léptem közelebb az asztalhoz, s a tenyeremet simán rásimítottam a polírozott faanyagra. — Elfelejtette elmondani, hogy a Bennett Családi Alapítvány nem a férjem tulajdona. Az alapítványt az én édesapám hozta létre. Daniel csupán egy operatív igazgató volt, akit én ültettem abba a székbe tíz évvel ezelőtt. És a pénzügyi felügyeleti bizottság elnökeként minden egyes tranzakciót, minden egyes átutalást és minden egyes titkos offshore-bejegyzést nyomon követtem, amit ti ketten az elmúlt hat hónapban elkövettetek.

A főbefektető, egy ősz hajú, szigorú tekintetű férfi, Mr. Kensington lassan felállt a székéből. A tekintete olyan volt, mint a jég.

— Mrs. Bennett… — szólalt meg Kensington mély, öblös hangon. — Azt állítja, hogy az a 32 millió dollár, amit mi ma este itt ünnepelni jöttünk, tőkemegfelelési csalásra és illegális pénzmosásra épül?

— Nem állítom, Mr. Kensington — feleltem, s a pénztárcámból elővettem egy pendrive-ot, amit halkan az asztal közepére helyeztem. — Garantálom. Ezen a meghajtón megtalálja a kimenő és bejövő utalások teljes láncolatát, a hamisított könyvelési bizonylatokat, valamint azokat a hangfelvételeket, amelyeken Daniel és Madison a jutalékok elosztásáról tárgyalnak a szövetségi ellenőrzés kijátszása érdekében.

Mr. Kensington arca elkomorult. Ránézett a többi jelenlévő befektetőre, akik azonnal feltápászkodtak a székeikből. A vacsora ünneplésből egyetlen pillanat alatt vált pénzügyi mészárszékké.

— A befektetési megállapodást azonnali hatállyal felbontjuk — mondta Kensington hidegen. — A tőkét zároltatjuk, s a jogi csapatunk még ma éjjel felveszi a kapcsolatot a Szövetségi Értékpapír- és Tőzsdefelügyelettel (SEC).

— Várjanak! Kérlek, Kensington, hallgass meg! — ugrott fel Daniel, s a kezeit széttárva próbált a befektetők útjába állni. — Ez egy családi bosszú! Claire féltékeny! Csak tönkre akar tenni engem, mert el akarok válni tőle!

Megálltam a terem közepén. Lassan megfordultam, s a férjem szemébe néztem.