– A cégtábla a tiéd, Cole – vágott közbe Ellis Mercer ügyvéd, aki hirtelen lépett ki a bejárati üvegajtón, egyenesen a hátam mögül, a táskájával a kezében. – De a gépek, amelyeken dolgoztok? Azok az Alder Ridge tulajdonát képezik. És mivel a bérleti szerződés lejárt, és a mai napon hivatalosan is felmondtuk a raktárhasználatot… a Whitlock Precisionnak nincs jogalapja arra, hogy egyetlen csavart is elmozdítson itt.
A lakatok lecsapódnak
A gyári csarnok közepén a feszültség hirtelen kézzel foghatóvá vált. A gépek zakatolása – mintha csak vezényszóra tették volna – egy pillanat alatt elhallgatott. A műszakvezető, aki észlelte a parancsot, leállította a főkapcsolót. A teremben hirtelen síri csend teremtődött.
Cole anyja felháborodottan lépett előre.
– Ez csalás! – sikoltozta. – Ez a fiam cégéé! Mi fizetjük a munkásokat!
– Nem, asszonyom – lépett oda Ellis Mercer. – A munkások fizetését is az utolsó három hónapban Elena magánszámlájáról utalták át, mert a cég számlája már rég mínuszban volt. Ha akarják, megmutathatom a banki kivonatokat.
Cole elfehéredett. A magabiztossága kártyavárként omlott össze. Odarohant Elenához, és a karjánál fogva megpróbálta megragadni.
– Te… te megőrültél! Tönkreteszel?! Hogy fogom így kifizetni a szállítókat? Hogy fogok így élni?!
Elena hűvösen kirántotta a karját a szorításából, és egyenesen a szemébe nézett.
– Pontosan úgy, ahogy hat évvel ezelőtt, Cole: semmivel. A saját lábadra állsz… ha tudsz.
A főbejáratnál hirtelen megjelentek a bírósági végrehajtók és a helyi rendőrség két képviselője, a kezükben a hivatalos vagyonzárási paranccsal.
– A mai naptól kezdve az Alder Ridge Industrial Assets LLC lefoglalja az összes gépet, eszközt és a raktár épületét a fennálló bérleti díjtartozások és a szerződésszegés fedezeteként – mondta a vezető végrehajtó hangosan, miközben a hivatalos pecsétes cédulákat elkezdte ragasztani a legközelebbi CNC-gép oldalára.
Brielle sikoltozva hátrált a sarokba, a táskáját szorongatva, majd szó nélkül megfordult, és futva hagyta el a gyárat. A tizenkilencedik éves „új jövő” ugyanolyan gyorsan elillant, mint ahogy jött.
