Az új kezdet
Két órával később a Whitlock Precision irodája teljesen kiürült. Cole az íróasztal szélén ült, a fejét a kezébe temetve, miközben az ügyvédje csendben pakolta össze a dossziéit, és egyetlen szót sem szólt a további megbízásról.
Elena a recepciós pultnál állt, amikor Ellis Mercer odaadta neki a végleges átruházási okiratokat.
– Minden a tied, Elena – mondta az ügyvéd tiszteletteljes mosollyal. – A gyár, a raktár, az eszközök. A Whitlock Precision pedig hivatalosan is fizetésképtelenné vált.
Elena bólintott. Körülnézett abban a csarnokban, amelyért annyit harcolt, amit az apja emlékére épített, és amit a volt férje egy pillanat alatt el akart venni tőle a hűtlensége és a gőgje miatt.
Cole lassan odabotorkált hozzá, a szeme vörös volt a könnytől és a dühtől.
– Elena… kérlek – rekedt ki a hangja. – Házasok… voltak… nem teheted ezt velünk. Adj egy esélyt!
Elena rzanézett a férfira, aki egy héttel ezelőtt még a pecsétes poharat emelte a “másik kezdet” örömére.
– Az új kezdetben igazad volt, Cole – mondta Elena hűvösen, miközben begombolta a kabátját, és megfordult az ajtó felé. – Csak éppen elfelejtetted megkérdezni, hogy kinek a nevén van a számla.
Ahogy kilépett a gyár kapuján a tiszta, délelőtti napfényre, a hátra hagyott csarnok csendes maradt. A múlt lezárult; és az élete legszebb, legerősebb fejezete most kezdődött igazán – ezúttal teljesen egyedül, de a saját birodalmának a trónján.
