A levélben Thomas világosan és tévedhetetlenül lefektette a tényeket:

Az Edwards Capital azonnali hatállyal visszavonja az összes meglévő hitelkeretet, tőketámogatást és befektetési garanciát a Marshall and Associates Marketing hát mögül.

Minden függőben lévő projektet azonnal felmondanak, és a cég által eddig felhasznált források idő előtti visszafizetését követelik.

Thomas Edwards hivatalosan is megnevezte Sarah Collinst – vagyis engem – mint a személyes vagyonának és jövőbeli alapítványának kizárólagos örökösét és felügyelőjét, elvágva a cég minden olyan reményét, hogy a jövőben bármilyen kapcsolatot létesíthessen az Edwards családdal vagy a hagyatékával.

Victoria felállt az íróasztal mögül, a széke hangosan csikordult a padlón. A lábai megremegtek. Körülvette a luxusiroda, a dizájner bútorok, a kilátás Manhattan felhőkarcolóira – de mindez egy szempillantás alatt kártyavárként omlott össze.

– Sarah… kérlek… – lihegte, miközben megkerülte az asztalt, és elém lépett. A gőgnek nyoma sem maradt; a könyörgés váltotta fel. – Te ésszerű ember vagy. Tudod, hogy működik ez a szakma. Az üzlet az üzlet. Amikor azt mondtam, hogy kirúglak… az csak… az csak egy hirtelen felindulásból elkövetett hiba volt! Visszaveszellek! Előléptethetlek! Akár társtulajdonos is lehetsz a cégben! Csak… csak beszélj Thomas-szal! Kérlek, mondd meg neki, hogy vonja vissza a levelet! Ha ez érvénybe lép, a cég holnap reggel csődbe megy!

Megráztam a fejem, és hátraléptem egy lépést, hogy elkerüljem a közelségét.

– Túl késő, Victoria – mondtam, miközben a táskámat eligazítottam a vállamon. – Amikor aznap széttépted a szabadságkérésemet, és azt mondtad, hogy „élvezzem a munkanélküliséget”, nemcsak engem rúgtál ki. Kirúgtad azt az embert is, aki a cégedet életben tartotta. A saját kapzsiságod és kegyetlenséged volt az a fegyver, amivel saját magadat lőtted le.

Victoria kétségbeesetten próbálta megragadni a karomat, de én határozottan elhúztam magam.

– Nincs többé Marshall and Associates, Victoria – mondtam utolsó mondatként. – És ami engem illet… soha többé nem kell attól tartanom, hogy egy olyan embernek dolgozzak, mint te.