Az új kezdet
Három héttel az eset után a Marshall and Associates Marketing hivatalosan is csődöt jelentett. A befektetők elpártoltak, a bankok zárolták a számlákat, és a cég irodáit lakat alá helyezték. Victoria Marshall, aki korábban a New York-i üzleti élet csúcsán tetszelgett, hirtelen egy olyan jogi és pénzügyi lavina közepén találta magát, amiből már nem volt kiút.
A kórházban viszont egészen másfajta történet íródott.
Thomas Edwards állapota az utolsó napokban ugyan gyengült, de a szemeiben ott ragyogott az a békesség, amit csak az adhat meg, ha az ember tudja: az élete végén nem volt egyedül. Ott voltam mellette az utolsó pillanatig. Fogtam a kezét, olvastam neki, és amikor eljött az idő, békésen ment el, miközben a tudta, hogy a nevében fellelhető jóság és támogatás nem vész el a világban.
A hagyatéki tárgyalás során kiderült, hogy Thomas nemcsak az Edwards Capital egy részét bízta rám, hanem egy jelentős összegű alapítványt is létrehozott a nevemben, amelynek célja a krónikus betegek, a magányos idősek és a családjuk által magukra hagyottak támogatása volt.
Egy napon, amikor a saját irodámban ültem – egy gyönyörű, napfényes helyiségben Manhattanben, ahol már én voltam a tulajdonos –, az ablakon át kigyönyörködtem a várost. A kávéscsészém a kezemben volt, a naptáramban pedig nem a túlórák és a teljesítménymutatók álltak, hanem a jövőbeli terveim: új projektek, segítő programok, önkéntes napok.
Az ajtóm kopogott. A titkárnőm dugta be a fejét.
– Sarah, van itt egy hölgy, aki beszélni szeretne veled. Azt mondja, sürgős. Nem akar elmenni.
Elmosolyodtam. Pontosan tudtam, ki az.
– Engedd be, kérlek.
Az ajtó kinyílt, és Victoria Marshall lépett be. A ruhája már nem a legújabb divat szerinti selyemruha volt, hanem egy egyszerű, fekete kabát. Az arca megfáradt, a szeme alatti sötét karikák arról árulkodtak, hogy hetek óta nem aludt nyugodtan.
