Nem tudták, hogy harmincnyolc évet töltöttem egy ipari logisztikai cég építésével, két kölcsönzött furgonból egy több millió dolláros cégig.
És nem tudták, hogy Eleanor hagyott nekem levelet.
Előző este nyitottam ki:
“Harold, ha Vanessa valaha azt a benyomást kelti benned, hogy meg kell venned a szeretetét, emlékezz erre: már mindent megadtál neki, amit egy apa adhat. Ne add neki a méltóságodat is. »*
A sírja mellett állva végre megértettem.
Egyik üzenetre sem válaszoltam.
Ehelyett megnyitottam a névjegyeimet, és felhívtam egy olyan számot, amit hat éve nem tárcsáztam.
Egy ismerős hang vette fel:
“Harold Bennett? Minden rendben van? »
“Nem egészen, Richard.”
Richard Mercer huszonhét évig volt a vállalati jogászom.
Eleanor sztélája irányába néztem.
“Szükségem van rá, hogy szervezz nekem egy sofőröt. Ezután előkészíti az összes megbeszélt dokumentumot. »
Csend telepedett a vonal másik végén.
“Biztos vagy benne?”
“Természetesen.”
Három óra húsz perccel később egy sofőr által vezetett szedán hátsó ülésén ültem, miközben a város felé tartottam.
Éjfél csörgött, és Vanessa már tizenegyszer hívott.
Minden hívást figyelmen kívül hagytam.
Derek üzenetet küldött nekem:
“Remélem, megtanultuk a leckét. Hívj, amikor készen állsz bocsánatkérésre. »
Majdnem nevettem.
Elképzelték, hogy órákat töltöttem egy nemzeti úton bolyongva, annyira rémült, hogy bocsánatot kérjek.
Valójában Richard irodájában ittam kávét, miközben a könyvelője pénzügyi kimutatásokat terített szét az ülési asztalon.
Hat hónappal korábban észrevettem indokolatlan kifizetéseket egy leányvállalat számlájáról.
A pénzt egy Derek által irányított tanácsadó cégnek fizették.
A Bennett Freight Holdings műveleti vezetőjévé vették fel, miután Vanessa könyörgött, hogy adjak neki egy esélyt.
A fizetése bőkezű volt.
Úgy tűnik, még vonzóbb volt tőlem lopni.
Richard egy dokumentumot húzott felém:
“Megerősítettünk egy újabb áthelyezést. Nyolcvanhétezer dollár. »
“Megengedett?”
“Nem tőled.”
Az aláírás úgy nézett ki, mint az enyém.
Többé-kevésbé.
Egyszer egy egész délutánt töltöttem azzal, hogy megtanítottam Vanessának, hogyan ismerje fel a régi születésnapi kártyákon a kézírásomat.
