Emlékeztem arra a fagyos délutánra, az elhagyatott parkolóra és azokra az üzenetekre, amelyek annyira fájtak.

Négy nappal azután, hogy elhagytak, megértették, hogy nem azért hívtam segítséget, hogy megmentsek egy tehetetlen öregembert, hanem hogy visszatereljem az életemet a helyes útra.

Végigsimítottam az ujjam Eleanor nevére, majd visszamentem az autómhoz.

Ezúttal senki sem hagyott itt el.