Laura egyenesen rám nézett.
“Tudni akarta, hogy ha ebben a hónapban meghalsz, el tudná-e adni a pénzt az adóssága lejárulása előtt.
2. RÉSZ
Éreztem, hogy a levegő beragad a mellkasomban. Laura várt, hogy megszólaljon.
—Elmagyaráztad neki, hogy az örökséget nem úgy váltják be, mintha csekk lenne?
“Nem magyaráztam neki semmit. Mondtam neki, hogy élsz, és soha többé nem válaszolok a birtokoddal kapcsolatos kérdésekre.
Elhagytam az irodáját az üzenetek másolataival és egy bizonyossággal, ami zavarba hozott: a fiam nem azon gondolkodott, hogyan mentheti meg a vállalkozásait, hanem azon, mennyi időbe telik, mire megtartja a pénzemet. Laura megkért, hogy ne térjek haza egyedül. Mondtam neki, hogy először fel kell jegyeznie, mi történt.
Másnap elmentem a saltillói ügyészségbe. Egy ügynök megkapta a nyilatkozatomat, csatolta a felvételeket és a karbantartó e-mailt, és átadta a megjelenésem fólióját. Nem ígérte, hogy letartóztatja senkit.
“Ezek aggasztó jelek, asszonyom, de még mindig meg kell állapítanunk, mi történt, és hogy történt-e bűncselekmény. Ha veszélyben érzed magad, menj onnan, és hívj minket.
Elküldtem egy papírlapot a szomszédomnak, Elenának, aki kevesebb mint egy kilométerre lakott. Megváltoztattam a bankszámláim jelszavait is, ellenőriztem, ki fér hozzá a dokumentumaimhoz, és október 21-re időpontot egyeztettem egy közjegyzővel. A fiam nem tudott megérinteni a befektetéseimet csak azért, mert ő volt az örökösem, de nem akartam, hogy így maradjon tovább.
Október 5-én meghívtam őket vacsorára. Három tányért tettem, és vártam, amíg befejeztük az evést.
“Szükségem van arra, hogy elhagyd a kis házat november elseje előtt. Írásban is értesítem. Kifizetem a költözést és az egy havi lakbért.
Andrés keserűen felnevetett.
“Ki fogsz dobni minket, mert nem akartál nekem pénzt kölcsönadni.
“Vissza fogom nyerni a lelki békémet. Ez nem ugyanaz.
Mariana a mellkasához tette a kezét.
“Azért jöttünk, hogy gondoskodjunk róla, Mama Teresa. Így fizet nekünk?
“Te kérted, hogy itt lakj. Sosem kértem, hogy figyeljenek.
