“Elhozod a telefonomat?” Megkérdeztem tőle.

“Most azonnal visszaadom neked.” Pihenj, Mama Teresa.

Becsukta az ajtót. A zár kattanása hallatszott.

“Mariana, nyisd ki azonnal.

Bruno szabadon van a folyosón. Hamarosan visszajövünk.

Próbáltam a fogantyút. Nem engedett. Hallottam, ahogy a sarka elhúzódik, de nem hallottam, hogy a kölyökkutya körmei a padlón csukodnak. A padlórács mellett térdeltem, amikor a stúdióban hangokat ismertem fel.

“Vége Rodrigonak?” kérdezte Mariana.

“Délután óta,” válaszolta Andrés.

“Mi van, ha kopog az ajtón?”

“Senki sem hallja őt.

Csend volt. Aztán a menyem megkérdezte, tényleg szükséges-e.

“68 millió, Mariana. Csak vacsoráznunk kell, amikor megtörténik.

A kezem megdermedt. A fiam hozzátette, olyan nyugalommal, mintha valaki megerősíti a fenntartást:

“Holnapra mindenki elhiszi, hogy baleset volt.

3. RÉSZ Néhány
másodpercig térdeltem tovább. Hallottam, ahogy Andrés kulcsokat keres, Mariana motyog, és becsukódik a bejárati ajtó. A teherautó ezután a kavicsos úton indult el.

7:44 volt. Eltűnt a mobilom. Visszatartottam a késztetést, hogy kiabáljak a fiúval, aki gyerekként sírt, amikor egyedül kellett lennie az iskolában. Most két felnőtt zárt be, akik pontosan tudták, mit csinálnak.

Nadrágot, zárt cipőt és kabátot vettem fel. Elővettem a lámpást, kitolta a ruhákat a szekrényből, és felemeltem a rejtett panelt. A lépcső nedves fa illatát árasztotta. 22 lépcső volt, keskeny és meredek. Leengedtem őket, tartva a korlátot, sietés nélkül. Az utolsó lépcsőfoknál hallottam, hogy valahol a házban bekapcsol a fűtés.

No abrí el sótano. Una instalación de gas sospechosa no se inspecciona a tientas. Salí por el cuarto de servicio, crucé el patio y me alejé.

Fui hasta la vivienda de Elena, con el corazón golpeándome las costillas. Su esposo, Martín, abrió y me vio llegar vestida para una reunión que nadie había convocado.

—¿Qué pasó, Teresa?

—Necesito tu teléfono. Y no quiero que regresen a mi casa.