– Ez… ez hamisítvány! – kiáltotta Sergio, és a hangja elcsuklott. – Nincs semmilyen jogalapja! Te rágalmazol minket!
– Várj, Sergio. Még nem fejeztem be – mondta Elena hidegen, majd az első dokumentum alól egy még fontosabb, pecséttel ellátott banki nyilatkozatot húzott elő. – Ez itt egy hivatalos hitelesítési irat. Egy olyan banki dokumentum, amelyen a nagymamám – az édesanyád, apa – aláírása szerepel. Egy olyan kölcsön-garancia, amit te, apa, és Sergio állítottatok ki az ő nevében, hogy elzálogosítsátok a idős édesanyátok háza alatti földet a cég adósságainak fedezésére.
A teremben elszabadult a pokol. A rokonok suttogni kezdtek, a nagymama pedig – akinek a 75. születésnapját ünnepelték – döbbenten meredt a fiára.
– Rafael… – szólalt meg az idős asszony reszkető, de határozott hangon, miközben felállt az asztaltól. – Milyen papírról beszél a unokám? Milyen aláírásról? Én soha, életemben nem írtam alá semmilyen záloglevelet a házzal kapcsolatban!
Rafael az édesanyjára nézett, majd a papírokra, és a homloka izzadni kezdett.
– Anya… ne hallgass rá! Elena csak hazudik, hogy tönkretegye a családi békét! Ez mind manipuláció!
– Tényleg? – Elena egy utolsó, vastag borítékot csúsztatott a nagymama elé, amelyben a banki kamerafelvételek és a közjegyzői igazolások másolatai lapultak. – A banki szakértői vizsgálat egyértelműen bizonyítja, hogy az aláírást nem a nagymama készítette, hanem Sergio, a te jóvoltodból, apa. És az iratokból az is kiderül, hogy ti ketten – apám és Sergio – már hónapok óta terveztétek, hogy a nagymama házát is elárverezitek, hogy kifizessétek a csődbe ment építkezési projekteket.
3. RÉSZ: A család romjai és a jog ára
A születésnapi torta ott árválkodott a főasztalon, de senki sem nyúlt hozzá. A vendégek közül többen már csendben összeszedték a kabátjaikat, és elhagyták a termet. A családi egység, amit Rafael harminc éven keresztül féélelemmel, zsarolással és a pénz hatalmával tartott egyben, egyetlen óra alatt darabokra hullott.
