A spanyol éjszaka hűvös volt, de a fiambrera most üresen pihent a táska alján. A harc nem ért véget – az élet nehézségei nem tűntek el egy varázsütésre –, de ebben a pillanatban a magány sötét fala megtört. És a zene, amit Álvaro a rádióban hallgatott, halkan, de tisztán zengett a város felett.