– Igen – feleltem csendesen. – Te vagy az édesanyád annak a lánynak, akit eladtál egy aláírásért. De az a lány ma reggel meghalt a folyóban.
És letettem a telefont.
Nem vártam meg, hogy újra hívjon. Kivettem a SIM-kártyát a telefonból, és a terasz melletti kavicsok közé dobtam.
Elias nem kérdezett semmit. Csak odanyújtotta a kávémat, és egy meleg, bátorító mosollyal nézett rám.
A napfény lassan áttörte a felhőket a tenger felett, és a víz felszíne aranyszínben csillogott. Először az életemben nem azon gondolkodtam, hogy mit várnak el tőlem mások. Csak azon, hogy merre lépjek tovább.



