Csak aláírta a nevét, keze annyira remegett, hogy az aláírás alig volt olvasható.

Kinyúltam és átvettem a mappát.

Minden aláírást ellenőriztem.

Megnéztem a dátumokat.

“Rendben,” mondtam.

Bezártam a mappát.

“Holnap reggel közvetlenül a bankba utalom a pénzt. Nem fogom elküldeni Leiának. Én fizetem a hitelezőnek.”

“Nem bíztok bennünk, hogy még az áthelyezést is intézzük?” kérdezte apám keserűen.

“Nem,” mondtam. “Nem tudom.”

Felálltam.

A lábaim könnyűek voltak, mintha lebegnék.

“E-mailben elküldöm az első terápiás ülés részleteit,” mondtam. “Jövő csütörtökön lesz.”

“Emma,” mondta anyám, miközben elindultam. “Maradsz vacsorára? Pizzát rendeltünk.”

Ránéztem.

Kimerültek, dühösek és szégyelltek voltak.

Nem akarták, hogy vacsorázzak, mert társaságot akartak volna.

Azt akarták, hogy maradjak, hogy úgy tehessenek, mintha minden normális lenne.

Ki akarták simítani a helyzetet.

“Nem,” mondtam. “Elmegyek vacsorázni Avával.”

“De ünnepelünk,” mondta anyám gyengén. “Megmentettük a házat.”

“Nem mentetted meg a házat,” mondtam. “Igen.”

Az ajtóhoz mentem.

Nem néztem vissza.

Kimentem a hűvös esti levegőbe.

Ava az autóban várt.

Amikor meglátott, kinyitotta az ajtókat.

Beszálltam, és becsaptam az ajtót.

A hang végleges volt.

“Ők csinálták?” kérdezte Ava.

“Igen,” mondtam.

Megérintettem a mappát az ölemben.

“Most már az én birtokom.”

Beindítottam az autót.

Ahogy elhajtottunk, a visszapillantó tükörbe néztem.

A ház még mindig ott volt.

A lámpák égtek.

Ugyanúgy nézett ki, de tudtam, hogy belül minden összetört.

És először nem én voltam az, aki összeszedte a darabokat.

A szüleim házától eltávolodni más érzés volt, mint bármikor máshol, amikor elhagytam őket.

Általában, amikor elhagytam a házukat, nehéznek éreztem magam.

Hazafelé mentem, és minden sértést újra lejátszottam a fejemben, azon tűnődtem, miért nem vagyok elég jó, miért nem kérdezték meg a napomat.

Általában hazafelé vezető úton sírtam.

Ezúttal száraz volt a szemem.

A kezem stabilan a kormányon voltak.

Az autó csendes volt.

Ava mellettem ült.

Az első 10 percben nem szólt semmit.

Csak hagyta, hogy vezessek.