— Amikor kizártak, tudtam, hogy Victor nem elégszik meg a cégvezetéssel. A Whitmore Global eredeti alapszabályát én írtam: a cég feladata a városrész fejlesztése volt, nem pedig a kisvállalkozások és a történelmi épületek elpusztítása. De Victor kapzsi. Kiderítettem, hogy a ‘Chamberí Újjáépítési Projekt’ néven futó felvásárlás nem a városfejlesztési tanács jóváhagyásával zajlik, hanem egy nagyszabású, illegális ingatlan-spekuláció. Victor megpróbálja felvásárolni a teljes tömböt – George műhelyét, az te kávézódat, a szomszédos pékséget –, majd hamis városi engedélyekre hivatkozva áron alul eladni egy offshore befektetőcsoportnak, a profitot pedig a saját zsebébe tömni.
— De miért éppen az én kávézómban kötött ki? — kérdezted tőle.
— Mert a te kávézód, a Carter’s Corner a tömb központi ingatlanja — felelte Daniel. — Ha te eladsz, a többi kisüzlet domino-effektusként dől össze. És tudnom kellett, hogy Victor milyen módszerekkel zsarol téged. A saját szememmel akartam látni a dokumentumokat, amiket idehoz. Az egyetlen módja annak, hogy észrevétlen maradjak a cég biztonsági emberei előtt, az volt, ha beállok a legalsó szintre. Mosogatni.
A bizonyítékok hálója
Daniel visszahajolt a George asztalán heverő tizenegy levélhez, és melléjük tette a krémszínű borítót, amit a kávézó pultja alól hoztunk el.
— Nézzétek meg jól a dátumokat — mutatott rá a papírokra. — Ez a levél, amit Victor tegnap adott át neked, azt állítja, hogy a Tanács múlt pénteken véglegesen jóváhagyta az ingatlan kisajátítását. De a hivatkozási szám a Whitmore Global belső iktatójában egy 2021-es, elutasított kérelemhez tartozik. Victor hamisítja a városháza pecsétjeit és a tanácsi határozatokat. Megfélemlíti a tulajdonosokat, hogy azt higgyétek, nincs más választásotok, mint az eladás.
George az asztalra csapott. — Ezért fenyegetett meg engem is! Azt mondta, ha nem adom el a cipőjavítót, a város lefoglalja a házat, és egy fillért sem kapok!
