— Pontosan — mondta Daniel. — Ez a módszere. De Victor elkövetett egy végzetes hibát. A saját kézírásos jóváhagyását tette rá erre a felülvizsgált nyilatkozatra, mert azt hitte, egy egyszerű kávézó-tulajdonos soha nem fogja ellenőrizni a jogi hivatkozási számokat.
— Mit tehetünk? — kérdezted, miközben a szíved hevesen vert a felhalmozott feszültségtől. — Péntek van. Victor ma délután jön a végleges adásvételi szerződéssel. A bérleti díjam elmaradásban van, a számláim felhalmozódtak. Ha nem írom alá, végrehajtást küld rám.
Daniel rádfüggesztette mély, megnyugtató tekintetét.
— Nem fogsz aláírni semmit. Ma délután én fogom kiszolgálni Victor Langot. És elintézzük, hogy ez legyen az utolsó üzlete ezen a környéken.
A végső elszámolás
Péntek délután 15:00-kor a Carter’s Corner kávézóban megállt az élet. Az eső halkan verte a kirakatüveget. A kávézóban nem voltak vendégek; csak te álltál a pult mögött, míg George Parker a sarokasztalnál ült egy csésze feketekávé mellett, feszülten várakozva.
A bejárati ajtó feletti csengő megszólalt. Victor Lang lépett be, szabott, méregdrága sötétkék kabátjában, bőr irattáskával a kezében. Arcán az a pökhendi, magabiztos mosoly ült, amely az elmúlt hetekben a gyomrodat forgatta fel.
— Jó napot — mondta Victor, miközben odalépett a pulthoz, és kinyitotta az irattáskáját. — Remélem, túljutottunk a tegnapi kis drámán. Hoztam a végleges adásvételi szerződést és a csekket. A Tanács döntése jogerős, a határidő ma 16:00-kor lejár. Ha most aláírja, megkapja az összeget. Ha nem, a Whitmore Global hétfő reggel megkezdi a végrehajtási eljárást, és a költségek magát fogják terhelni.
Lassan rátekintettél a pultra helyezett tollra.
— És mi van, ha a Tanács soha nem hagytott jóvá semmit, Victor? — kérdezted tőle csendesen.
Victor gúnyosan elnevette magát. — Ne tegyen úgy, mintha értene a joghoz. A dokumentumokon ott van a határozat száma és a pecsét. Írja alá, mielőtt meggondolom magam.
Ekkor a kávépult mögötti konyhaajtó halkan kinyílt.
