Elena végignézett a képernyőn sorakozó bizonyítékokon. A torkában lévő gombóc megszűnt; a döbbenet helyét átvette a hideg, fegyelmezett harag. Adrián nemcsak egy hűtlen vőlegény volt, és nemcsak egy opportunista csaló. Egy olyan bűnszervezet tagja volt, amely a saját családját és a menyasszonyát akarta tönkretenni a pénzért.
A Csapda Bezárul
Három nappal az elmaradt esküvő után a madridi üzleti élet legfelső köreiben hirtelen kitört a botrány.
Az Aurelia Hotels rendkívüli igazgatósági ülést hívott össze a Castellana központjában. A hatalmas üvegasztal körül a részvényesek és a cégvezetők ültek. Az ajtó kinyílt, és Adrián Valcárcel lépett be – magabiztosan, azzal a hamis mosollyal az arcán, amivel azt hitte, még mindig irányítani tudja a helyzetet. Azt hitte, ez egy szokásos vezetői egyeztetés, ahol majd a templomi botrány után megpróbálja „elmagyarázni” a dolgokat Elenának.
De amikor belépett, megállt.
Az asztalfőn nem a megszokott helyén ült Elena, hanem az apja, Fernando, mellette pedig két egyenruhás gazdasági rendőr tiszt és a spanyol államügyészség egyik vezető nyomozója állt.
Adrián arca egy pillanat alatt elveszítette a színét.
– Mi… mi ez a helyzet? Apa… Elena? – dadogta Adrián, miközben a léptei lelassultak.
Elena lassan felállt a székéből. A nadrágkosztümje szigorú volt és elegáns; a tekintetében semmi nyoma não maradt a három nappal ezelőtti könnyeknek vagy a bizonytalansknak.
– Nem az apád vagyok, Adrián, és te már régen nem vagy tagja semmilyen családi körnek itt – mondta Fernando hűvös, kemény hangon.
Elena odalépett az asztal széléhez, és a rendőrök felé intett.
– Adrián Valcárcel, a rendőrség gazdasági csalás, magánokirat-hamisítás, pénzmosás és bűnszervezetben való részvétel vádjával letartóztat – mondta az egyik nyomozó, miközben a bilincs meglibbent a kezében.
Adrián hirtelen elvörösödött, és a menyasszonyára rontott volna:
– Te… te ezt nem teheted meg! Tönkreteszel! Szerettelek! Az egész csak egy félreértés volt! Elena, mondj valamit!
