Elena meg sem mozdult. Egyetlen lépést sem hátrált. Néhány centiméterre megállt Adrián előtt, és a szemébe nézett.
– Azt mondtam a templomban, Adrián, hogy nem fogok hozzámenni egy olyan férfihoz, akinek el kell pusztítania engem ahhoz, hogy erősnek érezze magát – mondta Elena halkan, de olyan határozott hangon, hogy azt mindenki tisztán hallotta a teremben. – És most megmutatom neked, hogy mi történik azokkal, akik megpróbálják elvenni azt, ami az enyém.
A bilincs kattanása ridegen visszhangzott a modern tárgyalóban. A rendőrök elvezették Adriánt, miközben a férfi utolsó, kétségbeesett kiáltásai elhalkultak a folyosón. Celia anyját a rendőrség még aznap reggel otthonában, La Moraleja-ban vette őrizetbe a gibraltári offshore számlákra utalt pénzek miatt.
Az Új Horizont
Két hónappal később a Baleár-szigeteken, egy pazar, de csendes tengerparti teraszon a naplemente utolsó sugara aranyló fénybe borította a vizet.
Az Aurelia Hotels legújabb luxusszállodájának megnyitóján az összes kulcsfontosságú partner jelen volt. Elena a terasz korlátjára könyökölt, a kezében egy pohár hideg fehérborral. A telefonja képernyőjén felvillant egy üzenet az ügyvédjétől: a bíróság véglegesítette a cég tulajdonjogának teljes körű visszaszármaztatását, és Adriánék vagyonát lefoglalták az okozott károk fedezésére.
Irene Valdés – akinek a Vallomása és a dokumentumai döntő szerepet játszottak a leleplezésben – most a szálloda kommunikációs igazgatójaként dolgozott Valenciában, egy tiszta lappal induló új életben, távol a Volkov-féle hálózattól.
Elena mély, megkönnyebbült lélegzetet vett. A hűvös tengeri szellő megsimította az arcát. Nem volt rajta gyűrű, nem volt mellette senki, aki meg akarta volna kérdőjelezni a döntéseit.
A múlt árnyai végleg eltűntek a tengerben; az Aurelia Hotels birodalma szilárdabban állt, mint valaha, és ő maga írta tovább a saját történetét.
