A másnapi telefonhívás
Másnap reggel, amikor a napfény áttörött a kis lakásuk ablakán, Alice a telefonja csörgésére ébredt. A kijelzőn egy ismeretlen, de hivatalosnak tűnő vonalas szám villogott.
Még álmosan, a takarót magára húzva vette fel a készüléket.
– Halló?
A vonal túloldalán egy feszült, reszkető, mégis gőgös női hang szólalt meg – egy hang, amit azonnal felismert. Christine volt az, Kevin édesanyja.
– Alice! Istenem, hál’ istennek, hogy felveszed! – zihálta az idős asszony a telefonban, a háttérben pedig valami furcsa, fém a fémen csikorgó hang és ideges kiabálás hallatszott. – Azonnal el kell jönnöd a Winters-rezidenciára! Vagy… vagy beszélned kell Kevinnel! Ő teljesen megőrült!
Alice felült az ágyon. Michael a konyhából épp a kávéfőzést intézte, a hátát fordítva, de a mozdulatai figyeltek.
– Mi történt, Christine? – kérdezte Alice hűvösen, minden korábbi tisztelet nélkül a hangjában. – Hacsak nem a 225 000 dollárról akar beszélni, amit a fia tartozik nekem, nem nagyon érdekli, mi van Kevin háza táján.
– Tudod… tudod te egyáltalán, kivel házasodtál meg mostanában?! – kiáltotta el magát Christine a telefonban, a hangja hisztérikus sikolyba torkollott. – Az a… az a taxisofőr! Michael! Nem az, akinek hiszed! A rendőrség… a rendőrség most tartóztatta le Kevin projektjét, és… és Michael az, aki…
Alice lélegzete elakadt. A telefon a füléhez tapadt, miközben a tegnap este óta benne feszülő rejtélydarabkák hirtelen a helyükre ugrottak.
A beton mögötti titok
Visszaemlékezett arra a pillanatra, amikor Kevin irodájában átvizsgálta a költségvetést: a beton mennyisége csaknem háromszor akkora volt, mint az eredetileg jóváhagyott összeg. Kevin – a nagy projektmenedzser – megpróbálta elsikkasztani a Winters építkezési alapok egy részét, hogy bemutatja a milliárdos apósjelöltnek, milyen hatékonyan csökkenti a költségeket, miközben a különbözetet a saját zsebébe vándoroltatta.
De mi köze volt ehhez Michaelnek?
