Pontosan húsz perc múlva Alice és Michael már a belváros legimpozánsabb felhőkarcolója, a Winters Corporation előtti téren álltak. A rendőrségi autók kék fényei villogtak az üvegfalakon, és a fotósok vakui cikáztak.
Kevin bilincsben lépett ki az épület főbejáratán. Az arca halálsápadt volt, az inge gallérja elszakadt, a drága öltönye pedig elvesztette minden eleganciáját. Amikor meglátta Alice-t, aki a lépcső alján állt – nem egyedül, hanem a karját Michaelbe karolva –, a szemei kerekre nyíltak a tiszta iszonyattól.
– Alice…? – hörgött fel Kevin, miközben a rendőrök betuszkolták a kocsi hátsó ülésére. – Mi… mi a fene történik itt? Te… te miért vagy vele?
A tömegből egy elegáns, drága öltönyt viselő, idősebb úr lépett elő – maga Mr. Winters, a milliárdos cégvezető, akinek a lányát Kevin feleségül akarta venni. De Mr. Winters most nem Kevinre nézett, hanem mély tisztelettel biccentett Michael felé.
– Jó reggelt, igazgató úr – mondta Mr. Winters kissé meghajolva. – A belső ellenőrzés befejeződött. A pénzügyi csalást lelepleztük. A cég tulajdonosi jogai biztonságban vannak.
Alice megdermedt. Lassan Michaelre nézett, akinek a szürke szemében most egy olyan méltóság és hatalom csillant meg, amit eddig soha nem vett észre a kopott Honda volánja mögött.
– Michael…? – suttogta Alice, a hangja alig hallatszott a szélben. – Mit… mit jelent ez?
Az igazi örökség
Michael átkarolta a derekát, és meleg mosollyal nézett le rá.
– Emlékszel, Alice, amikor azt mondtad, hogy Kevin eltaposott, és te csak egy taxisofőrhöz tudsz menekülni? – mondta Michael lágyan. – Nos… a taxisofköltség valójában csak egy hobbi volt. Egy módja annak, hogy lássam a várost a saját szememmel, ne pedig a felhőkarcolók tetejéről. A Winters Corporation többségi tulajdonosa a nagyapám volt. És én vagyok a cég valódi vezérigazgatója, aki eddig csendben figyelte, hogyan próbálja ez a gőgös projektmenedzser tönkretenni nemcsak a munkatársaimat, hanem azt a nőt is, akit én már régóta szerettem.
