Mercedes gúnyosan felnevetett.
– Nem, Adrián. Nem a múlt büntetése. Hanem az a lassan adagolt méreg, amit a te drága, hűséges üzlettársaid raktak a teádba, amíg én itt tartottam önöket szemmel, és elhittem, hogy ezzel megmentem a családot a botránytól. De ön… ön mindent elrontott azzal, hogy idehozta ezt a nőt, aki nem fél a piszoktól.
A Döntés Pillanata
A vihar dörrenése rázta meg a házat, és a hálószoba főbiztosítéka lekapcsolt. A sötétben csak a folyosóról beszűrődő halvány, narancssárga vészfény világította meg a szobát.
Mercedes hirtelen a zsebébe nyúlt, egy kis fém tárgy villant meg a kezében.
De mielőtt mozdulhatott volna, Elena – aki az elmúlt hónapokban a fizikai munkától edzett, gyors mozdulatokkal – elkapta a házvezetőnő csuklóját, és egy határozott mozdulattal kicsavarta a kezéből a kulcsot, majd a padlóra lökte.
Adrián nem mozdult. Nézte Elenát, azt a nőt, akit hónapokon át észre sem vett a saját házában, miközben ő volt az jedin, aki nem félt meglátni a repedéseket a falon.
– Hívnod kell a rendőrséget, Adrián – mondta Elena, miközben a kezében tartotta a poros dossziét. – És a mentőket is. Mert ha nem teszed, ez a ház ma este valóban összeomlik a fejünk felett.
Adrián vett egy mély levegőt. A mellkasában lévő szorítás, ami hónapok óta kínozta, hirtelen enyhülni kezdett. Nem a gyógyszerek miatt; hanem mert az igazság, bármilyen fájdalmas volt is, végre kiszellőztette a falakat.
Előhúzta a telefonját – azt a telefont, amit a titkárai régóta nem hagytak volna szabadon használni –, és stabil kézzel tárcsázta a segélyhívót.
Új Kezdet a Romokon
Hat hónappal később a La Moraleja-i villa már nem volt az a zárt, fojtogató erőd. A nehéz, sötét függönyöket leszedték, a ablakokat nagyrészt kinyitották, hogy a friss, tiszta levegő átjárja a szobákat.
A régi bútorjavító műhely Xàtivában ugyan megmaradt, de Adrián autója most gyakrabban parkolt a valenciai vidéki út mellett.
