Arra vártam, hogy valaki rájöjjön, hogy ez nem vicces.
Vártam, hogy anya aggódjon, vagy hogy apa jelezze, hogy a következő állomáson szállnak le.
De semmi sem történt meg.
Csak nevettek tovább.
A vonat gyorsított.
Az ablakok elmosódtak.
És néhány pillanat alatt az egész családom eltűnt a sínek mentén.
Teljesen mozdulatlan maradtam.
Hideg levegő áramlott át a platformon.
Az utasok körbezsúfoltak.
Egy bejelentés visszhangzott a fejem felett. Alig hallottam.
Mert próbáltam kitalálni, hogyan hagyhatnak el szándékosan a saját szüleim.
Tizennégy éves voltam.
Tizenkét dollár volt a zsebemben.
Nincs mobiltelefon.
Nincs téli kabát.
És fogalmam sincs, hogyan jutnék haza egyedül.
Eleinte meggyőztem magam, hogy kell lennie magyarázatnak.
Talán a következő állomáson akartak leszállni.
Talán hívni akarnak valakit, hogy jöjjön értem.
Talán csak néhány percig próbáltak megijeszteni.
Már korábban kegyetlen vicceket csináltak. Apám szerette ezeket “jellemfejlesztő gyakorlatoknak” nevezni.
Talán egy másik volt.
Szóval találtam egy üres padot, és ráültem.
Vártam.
Eltelt egy óra.
Aztán még egyet.
Minden alkalommal, amikor valaki a peron bejáratához sétált, felnéztem.
Minden alkalommal, amikor autót hallottam odakint, azon tűnődtem, vajon a szüleim lehetnek-e.
De senki sem jött el.
Délután végén az állomás csendesebbé vált.
Kis üzletek elkezdtek bezárni.
Az utasok sietve elkapták vonataikat.
A hőmérséklet tovább csökkent.
A karom alá csúsztattam a kezem, és próbáltam bemelegedni.
Mégis vártam.
Mert egy részem nem tudta elfogadni, hogy a szüleim tényleg elhagytak.
Négy óra telt el.
Aztán hat.
Az ég elsötétült.
Az állomás villantai felgyulladtak.
Éhes volt a gyomrom, de féltem költeni a pénzem, hátha hazafelé kellene rá.
Egy régi karbantartó végül felvett engem. Megállt a pad közelében:
“Szia, fiam. Már régóta ülsz itt. Vársz valakire?
Bólintottam:
“A szüleim.”
Rápillantott az üres dokkra:
“Jönnek, hogy érted jöjjek?”
Erőltettem egy kis mosolyt:
“Igen, uram.” Hamarosan ott kell lenniük.
A férfi az arcomra nézett. Egy pillanatra azt hittem, hogy még egy kérdést tesz fel.
