A probléma az, hogy nincs nagy ház. A probléma az, hogy senki sem akar ott maradni, ha nincs mit nyerni.
Ez a kifejezés egész nap kísérte.
Amikor visszatért La Moralejába, Marta rendet rendez a szobában. Luis már készen hagyta a levest. A kertész, Joaquín kint dolgozott.
Gabriel úgy körbejárta a házát, mintha először látná őt.
11 szoba volt, egy asztal 14 főnek, és szinte mindig egyedül evett.
Hónapok óta nem hívta anyját, Leonort, 90 éves, aki Sevillában élt és akivel távoli kapcsolata volt.
Aznap este felhívta Leonort.
Amikor válaszolt, hosszú csend következett.
“Anya.”
—Gabriel.
Egyikük sem tudta, hogyan kezdje.
Ő volt az első.
“Hülye voltam.
Leonor sóhajtott.
“Ezt már tudtam. Amit nem tudtam, az az volt, hogy valaha felismered-e.
Gabriel elmosolyodott.
47 percig beszélgettek.
Amikor befejezte, megértette, hogy Pilar nem oldotta meg a betegségét. A félelmét csak emberiként kezelte, nem gyengeségként.
Másnap reggel összegyűjtötte Rodrigót, legidősebb lányát, Teresát és a család ügyvédjét.
Teresa Barcelonában élt, és évek óta távol volt az üzlettől, mert a testvére sikeresen meggyőzte Gabrielt, hogy nincs elég ambíciója egy ilyen nagy cég vezetéséhez.
Rodrigo feszülten kezdett el.
“Ez a dokumentum miatt van?”
“És egyébként.
Gabriel több mappát tett az asztalra.
Jelentések átnézése során rájöttek, hogy Rodrigo személyes költségeket számolt fel egy beszállítóhoz kapcsolódó cégtől: felújításokat, utazásokat és egy prémium autót. Nem süllyesztették el a céget, de megmutatták, hogy úgy érzi, hogy a tulajdonosa a maga idejének előtt.
“Minden az én kompenzációmon belül volt,” próbálta igazolni.
Az ügyvéd megrázta a fejét.
“Nem úgy.
Teresa, megsebesülve, felidézte, hogy pontosan azért választották el, hogy ne keverje össze a családot és az üzletet.
Rodrigo apjára nézett.
“Meg fogsz alázni mindenki előtt egy olyan nőért, akit egy hete ismersz?”
Gabriel mindkét kezét az asztalra tette.
“Pilarnak semmi köze a döntéseidhez. Csak rávett, hogy újra megnézzem.
