“Ki engedélyezte ezt?” kérdeztem.

Mauricio az anyja mögött jelent meg.

“Mindketten tudjuk, hogy ez volt a legjobb. Lucía sokat szenvedett.

Ez megrázott. Délben Lucía küldött nekem egy hanganyagot a tabletjéről: mutatott egy sárga ház rajzát, és nevetett, mert egy zöld kutyát festett. Hogyan beszélhetett volna hosszan tartó szenvedésről?

Követeltem, hogy nyissa ki a koporsót. Mauricio elmondta, hogy a feltételezett orvos azt javasolta, hogy zárva tartsák a fertőzés kockázata miatt. Megkérdeztem tőle a diagnózist. Nem tettem. Megkértem tőle a laboreredményeket. Az anyjára nézett.

“Daniela, mérges vagy,” szólt közbe Ofelia. Ne rontsd el a búcsút.

Lefotóztam a hamvasztási parancsot és a bizonyítványt. Aztán bementem abba a szobába, ahol a koporsót a szertartás előtt hagyták.

Nem kellett egyedül lennie ott. Ezt gondoltam, amikor nyitva találtam az ajtót, és hallottam, hogy Mauricio utasította a menedzsert, hogy ne engedjen látogatókat hajnalig. De láttam, hogy Lucia rózsaszín takarójának egy sarkát kikandikált a mesterséges virágok közül. Ugyanazzal a takaróval, amivel gyerekkora óta aludt.

Átmentem, hogy elengedjem. Hallottam, ahogy ujjak érintették a fát. Aztán jött az a suttogás.

Félretoltam a virágokat, felemeltem a fedelet, ami még nem volt becsavarva, és remegett. Két vöröses folt volt a csuklóján. A bőre megfagyott.

Hívtam a 911-et, megadtam a pontos címet, és elmagyaráztam, hogy egy élő lány van gyenge légzéssel egy koporsóban. Követtem az operátor utasításait, és próbáltam melegen tartani anélkül, hogy hirtelen mozdítanám. A képzésem segített cselekedni, nem abbahagyni a félelem.

Mauricio kopogott az ajtón, amikor rájött, hogy becsukta.

“Daniela, nyisd ki!” Nem tudod, mit csinálsz!

“Megmentem a lányunkat. Már kértem mentőt.

Csend volt. Aztán hallottam, ahogy Ophelia valamit a fülébe suttog. Mauricio megváltoztatta a hangnemét, és elkezdte mondani, hogy Lucíának veszélyes fertőzése van, és engem is összezavart a fájdalom.

Letérdeltem a koporsó mellé. Lucia apró erővel szorította meg az egyik ujjamat. Meg akartam kérdezni tőle, ki bántotta, de alig tudott beszélni. Amikor a fülem a szájához tettem, mondott valamit, ami miatt abbahagytam a nézést az ajtóra.