Egy speciális szakemberek által készített interjúban Lucía elmondta, hogy apja keserű gyógyszert kényszerített neki, miközben Ofelia fogta a csuklóját. Történetét dokumentálták, hogy ne kelljen újra és újra átélnie azt a pillanatot.
Lassan megértettem, mit készített Mauricio. Alkatrész-üzlete adósságokat halmozott fel, és hónapok óta fizetési kéréseket kapott. Amikor a bank elutasította a bizalmi vagyonkezelés iránti kérelmét, átnézte a szerződés minden oldalát. Felfedezte, hogy a nevét még mindig béranyaként jelölték, ha Lucia 7 éves kora előtt meghalna. A születésnap dátuma, ami miatt izgatott voltam a választott csokoládé torta miatt, száma visszaszámlálássá vált.
Még fizetést sem garantáltak: át kellett mennie banki ellenőrzéseken és esetleges kihívásokon keresztül. A lánya életét kockáztatta egy lehetőségért.
Ofelia azért vett részt, mert a lakóhelyet Mauricio tartozásának garanciája volt. Megismételte, hogy apám pénze “meg kell mentenie a családot”, mintha Lucia adminisztratív akadály lenne. Segített szabályozni, ki lépett be a nyomon, és támogatta a nem létező betegség történetét. Az ügyészségnek meg kellett állapítania, mennyire vett részt a házban történtekben; Nem akartam feltételezésekkel pótolni a hiányzó részeket.
Volt egy délután, amikor Mauricio sikerült levelet küldeni nekem az ügyvédjén keresztül. Azt mondta, hogy kétségbeesetten cselekedtem, hogy Ophelia gondoskodott az orvosokról, és hogy gondolnom kellene a lányunk hírnevére, mielőtt tovább mennék az ügyet. A végén így írt: “Lucíának szüksége van az apjára.”
Válasz nélkül átadtam a levelet Teresának. Az apaság nem adott jogot arra, hogy bántsa őt.
A 7. születésnapja kedden Inés házában ünnepeltük. Nem akartam egy nagy bulit. Hat vendég volt, egy csokoládés torta és egy zöld plüsskutya, pont olyan, mint amelyik a rajzán volt. Amikor elfújta a gyertyákat, hangtalanul sírtam. Megérintette az arcomat.
“Anya, már nem vagyok 6 éves.
“Tudom, szerelmem. És jogod van még sok mást teljesíteni.
