– Az, hogy valakinek a genetikai mintáját, az idegrendszeri reakcióit és a biológiai válaszait folyamatosan monitorozni kellett egy olyan személynél, aki genetikailag kompatibilis, de teljesen egészséges – vette át a szót Tamás. – Rád esett a választás, Ian. A te szervezeted mutatott olyan tökéletes biológiai stabilitást, amire a terápiához szükségünk volt. De ehhez az kellett, hogy nincsenek külső zavaró tényezők. Hogy mélyen aludj. Ezért kaptad a teát. Minden este egy speciális, természetes hatóanyagú, de rendkívül erős altatókeveréket, ami biztosította, hogy ne ébredj fel a mintavételek közben.
A szavak megálltak a levegőben. Hirtelen minden összeállt. A feleségem nemcsalásról szóló árnyai, az éjszakai látogatások, a bőrönd, a kék kesztyű, és az a tény, hogy az egész házunk egy rejtett laboratóriummá vált.
De volt egy másik dolog is. Miért volt ott Chloe képe az idegen mellett egy idegen szobában?
II. A felfedezés ára
– És a kislányom? – léptem egy lépést Tamás felé. – Miért volt Chloe azzal a képpel a birtokodban? Miért mondta, hogy anya sír utána?
Tamás felnézett, a tekintetében mély fájdalom tükröződött.
– Mert Chloe nemcsak a te lányod, Ian. Ő az egyetlen donor, akinen keresztül meg tudtuk állítani a betegség terjedését. De ahhoz, hogy a terápia hatásos legyen, Chloe-nak is részt kellett vennie a folyamatban. Sarah hozta el hozzám a klinikára hónapokkal ezelőtt, amikor a tünetek súlyosbodtak. Ezért volt ott a képen. Nem azért, mert bárki el akarta őt rabolni, hanem mert ő is a kísérlet részese volt – nem mint áldozat, hanem mint megmentendő gyermek.
Megfordultam, és Sarah-ra néztem. A feleségem felállt, odalépett hozzám, és remegő kézzel megfogta a karomat.
– Sajnálom, Ian. Tudom, hogy átvertem. Tudom, hogy eltitkoltam. De amikor a főorvos azt mondta, hogy Chloe-nak csak évei vannak hátra…mit tettél volna a helyemben? Végignézted volna, hogy lassan elfelejt járni? Elfelejt beszélni?
