2. RÉSZ: A zöld jegyzetfüzet titka és a karácsony igazi fényei
A reggeli hideg harmat még alig száradt fel a chihuahuai házak tetőin, amikor Mariana Salgado beindította a kopott kocsiját. A motor hosszan hörögve kapott életre, miközben a fejében makacsul kavarogtak az éjszakai emlékek. Raúl Cárdenas magabiztos, gúnyos mosolya, a hónapok óta húzódó adósságok, a túl vékony kabát, és a fiának, Mateónak a szomorú tekintete mind abba az egyetlen irányba mutattak: nem hagyhatja, hogy az igazság a hallgatás homályába vesszen.

Az autó hirtelen fékezéssel állt meg Don Ernesto Vázquez egykori építőipari cége, a Vázquez & Társa raktárkomplexuma előtt. A kapu még zárva volt, de Mariana tudta, hogy Don Ernesto, a hetvenéves, szigorú, de becsületes idős ember, aki huszonöt éven át vezette a vállalkozást, mielőtt átadta volna a vezetést a fiatalabbaknak, mindig korán érkezik.

Néhány perc múlva egy sötét terepjáró gördült be a parkolóba. Don Ernesto kiszállt, és meglepetten nézte a kocsijához lépő Marianát. Az asszony arcán a fáradtság nyomai látszottak, de a tekintetében tűz égő.

– Mariana? Kora reggel… történt valami a gyerekekkel? – kérdezte az idős férfi, miközben kinyitotta az iroda ajtaját.

– Nem a gyerekek miatt vagyok itt, Don Ernesto – mondta Mariana, miközben belépett mögötte a meleg irodába. – Hanem Danielért. És mindazért, amit elvettek tőlünk két évvel ezelőtt.

Az irattár mélyén
Don Ernesto leült a nehéz tölgyfa íróasztala mögé, és intett Marianának, hogy foglaljon helyet.

– Hallom, Raúl Cárdenas átvette a művezetői posztot, de azt is hallottam, hogy a dolgok nem mennek túl fényesen a telepen – kezdte az idős ember komoran. – Mi a baj, kislányom?

– Raúl azt állítja, hogy a Daniel halála után a kollégák által összegyűjtött segélypénz, a „gyerekek pénze”, sosem létezett olyan formában, ahogy én emlékszem, vagy hogy azt már elosztották. De én tisztán emlékszem arra a zöld jegyzetfüzetre, Don Ernesto. Arra a füzetre, amibe ön írta be a neveket és az összegeket a baleset napján, amikor a munkások odajöttek, hogy adakozzanak.