– Boldog karácsonyt, Mariana – mondta Elisa kedvesen. – Tudom, hogy azt mondtad, jól vagytok, de… úgy gondoltam, egy kis édesség még sosem ártott senkinek. És van egy hírem is. A rendőrség ma reggel letartóztatta Raúl Cárdenas-t a céges pénzek elsikkasztása miatt. A zöld jegyzetfüzet mindent tisztázott. A nevetekre zárolt számlát még ma délután feloldották.
Mariana elképedve nézett a nőre. A nehéz kő, amely két éven át nyomta a mellkasát, hirtelen darabokra hullott.
– Elisa… nem tudom, hogyan köszönjem meg – mondta elcsukló hangon Mariana.
– Ne nekem köszönd – felelte mosolyogva Elisa, miközben belépett a meleg szobába, ahol Mateo és az édesanyja örömmel sietett előre. – Hanem annak a makacs hitnek, amit sosem engedtél el.
Az új kezdet
Aznap este az asztal körül nem volt többé hiányérzet. Mateo boldogan ette a pulykát, Elisa vidáman nevetett a tányér mellett, Mariana pedig végre szabadon, békés szívvel nézett a jövőbe. A Daniel emlékére gyűjtött adomány nemcsak a jogos tulajdonosához tért vissza, hanem bebizonyította, hogy a legsötétebb viharok után is mindig van, aki tisztán látja az igazságot.
A karácsonyi fények ragyogásában Mariana átölelte a gyermekeit, tudva, hogy a nehéz idők végleg a múlté lettek, és a holnap már egy sokkal szebb, igazságosabb napot hoz számukra.
