Sosem emlékeztettem rá.
Azt hittem, család vagyunk.
Margaret természetesen soha nem kérdezte meg, ki fizet.
Feltételezte, hogy a fia mindent elintézett.
Az elmúlt két hétben minden nap üzeneteket küldött nekem.
“Keress nekem egy jó bőröndöt.”
“Rendelj köntöst az utazásra.”
“Nézd meg, milyen az esték ott.”
“Vegyél nekem kényelmes cipőt.”
És mindent megtettem.
Mert boldoggá akartam tenni.
“Egyébként,” mondta az anyósom, mintha épp most jutott volna eszébe a gondolat, “szombaton velem jössz a bevásárlóközpontba.”
“Miért?”
“Új kabátra van szükségem az utazáshoz. És cipők. Rendesek, nem olcsó szemét.”
Ránéztem.
“Szombaton a szüleimhez megyünk.”
Margaret arca azonnal megváltozott.
“Megint?”
“Igen. Apa befejezte a felújítást, és megígértük, hogy segítünk neki mindent átrendezni.”
Daniel felé fordult.
“Hallod ezt? Mindig van idő a családjára, de az ő anyjának is könyörögnie kell.”
Daniel sóhajtott.
“Anya, senki sem hajlandó segíteni neked. Claire kifizette az utazást, és már majdnem mindent megvett, amire szükséged van.”
Margaret elutasítóan integetett vele.
“Nem értem csinálja. Csak jó menynek akar kinézni.”
Valami bennem éles, kellemetlen kattanást hallatott.
“És mi a helyzet a családommal?”
“Mi van velük?”
“Most azt mondtad, hogy a mi kárunkon élnek.”
“Azt mondtam, túl gyakran kihasználják a segítségedet.”
“Pénz?”
“És pénzt is.”
Elhallgattam.
Most a beszélgetés érdekessé vált.
Anyám soha nem kölcsönzött pénzt tőlünk.
Épp épp épp az ellenkezője.
Minden szerdán elhozta a fiunkat a tevékenységéből, amikor Daniel és én későn késettünk a munkában.
Hozott nekünk ételt.
Figyelte a gyerekeket.
Apám ingyen összeszerelte a bútorokat, megjavította az elektromos konnekyereinket, és egyszer két teljes napot töltött azzal, hogy megjavítsa az autónkat.
A nővérem annyira félt túl sokat kérni, hogy még akkor is bocsánatot kért, amikor a legkisebb szívességre volt szüksége.
És Margaret?
Taxi a klinikára – a kártyámmal fizetve.
Bevásárló kiszállítás – a kártyám.
Egy mosógép javítója – az én kártyám.
Színházi jegyek – egyben a kártyám is.
