Vahan hozott vizet, és megkérdezte, hívhatna-e mentőt. Bólintottam. Annyira remegtek a kezem, hogy mindkét kezemmel kellett fognom a poharat.
Aram éppen az orvos előtt jött.
Belépett a nappaliba, rám nézett, majd az apjára.
“Mi történt?”
“Az anyád egy serpenyővel fenyegette a feleségedet,” válaszolta Vahan.
A férjem felém fordult.
“Lilit, biztosan félreértettél valamit.”
Aggodalomra számítottam. Legalább azt a kérdést, hogy jól vagyok-e.
Ehelyett a padlón lévő mappára nézett.
“Aláírtad?”
Ezek után nem volt szükségem további magyarázatra.
“Tudtad, mit csinál?”
“Tudtam, hogy beszélni fogsz. Kicsit engedhettél volna. A lakás úgyis a család tulajdonában marad.”
Vahan nehezen besüllyedt egy székbe.
“Mennyit tartozol?”
Aram egy összeget nevezett meg.
Apja arcából láttam, hogy az ilyen adósságok nem csak egy kis cég nehézségeiből fakadtak.
“Megint játszottál?” kérdezte Vahan.
Aram csendben maradt.
A kórházban vizsgáltak meg. Az orvos azt mondta, hogy jelenleg nincsenek aggasztó jelek. Azt javasolta, hogy pihenjek, és kért, hogy azonnal jöjjek vissza, ha fájdalmaim vannak.
A váróteremből hívtam a nagynénémet.
“Ma eljöhetek hozzád?”
Nem tett fel semmit.
“Küldd el a címet. Felveszlek.”
Vahan velem szemben ült, kezei a térdén voltak.
“Bocsáss meg,” mondta végül. “Sokat láttam, és csendben maradtam. Azt hittem, megállapodtok. Ma megértettem, mit engedek ezzel.”
Nem tudtam, mit válaszoljak. De amikor felajánlotta, hogy elkísér a holmiimért, elfogadtam.
Csak egyszer tértem vissza ebbe a házba. A nagynéném és Vahan az ajtónál vártak, amíg összepakoltam a ruhákat, dokumentumokat és a kis sárga takarót, amit a babának vettem.
Seda nem jött ki a konyhából.
A következő héten mindent elmondtam egy ügyvédnek is. Megőriztem Aram üzeneteit, orvosi dokumentumait és a felkarom zúzódásainak fotóit. Ezután panaszt tettem.
Először Aram bocsánatot kért, aztán mérges lett, végül megígérte, hogy újra megváltozik. Egy este azt írta: “Valóban fontosabb számodra a lakás, mint a családunk?”
Hosszú ideig néztem a képernyőt.
Emlékeztem az első szavai a nappaliban. Nem kérdezett a babáról.
