“És addig is úgy fogsz élni, mintha semmi sem történt volna?” válaszolta. Daniel, ha azzal a nővel mész, felejtsd el, hogy van anyád.

A férjem újra megnézte a képeket. Egy pillanatra kételyt láttam a szemében, és nem fogom úgy tenni, mintha nem bántott volna. Ezután a fényképeket lefelé fordítva hagyta.

“Lucíával azért vettem feleségül, mert bízom benne. Ketten elmegyünk.

Teresa megfordult, és becsapta az ajtót.

Az ágy szélére ültem. Négy éve vagyunk együtt. Összegyűjtöttük az egyszerű esküvőre, megbeszéltük a virágokat, sőt, még az ételek színét is kiválasztottuk. Minden összeomlott négy papírdarab miatt.

“Mondj valamit,” kérdeztem Danielt. Elhiszed nekem, vagy csak meg akarsz nyugtatni?

“Hiszek neked. De azt is meg kell értenem, hogyan sikerült ezt megvalósítani.

Ez a válasz, tökéletlen, de őszinte, erőt adott nekem. A fotókat az asztalra tettem, és sírás nélkül néztem őket. Valami furcsa volt a nő kezében: bal kezével tartotta a poharat. Jobbkezes vagyok, és 13 éves korom óta van egy kis heg a jobb hüvelykujjam mellett. Egyetlen képen sem volt látható az a jel.

“Nem elég bármit is bizonyítani,” mondtam, “de ez egy nyom.

Daniel lefotózta a borítékot, a futári útmutatót és mindkét oldalt a nyomatok között. Mielőtt elindultunk, megkértem Teresát, hogy mondja el pontosan, hogyan fogadta ezt.

“Egy futár 6:40-kor vitte le. Nem volt feladó. Ennyi.

“Akkor add ide az eredeti borítékot.”

“Még a szemetet is vidd el, ha akarod.”

A táskámba tettem. Amikor Daniel a bőröndjeinket az autóba tette, eszembe jutott egy mondat, amit próbáltam elfelejteni. Mauro, az exbarátom, három évvel ezelőtt, azon a napon, amikor elhagytam őt az egészségtelen féltékenysége miatt, azt mondta nekem:

“Egyszer majd látni fogod, hogy senki sem fog úgy szeretni, ahogy én szeretném.”

Azóta ismert plasztikai sebész lett. Nem volt bizonyítékom arra, hogy ő állt volna mögötte, így nem akartam puszta megérzéssel vádolni.