Az esőben sétáltam az úton a babámmal és egyetlen bőrönddel, amikor egy luxus furgon lassított mögöttem. “Nem kell neked, hogy elvitt engem,” mondtam megállás nélkül. De amikor megláttam egy másik járművet, ami engem keres, felírtam az idegen rendszámtábláját, és beszálltam: még mindig nem tudtam, hogy vezérigazgató, vagy hogy az anyósom már előkészítette a dokumentumokat, hogy elvegye tőlem a lányomat.

3. RÉSZ: A SZEMBENÉZÉS CHAPALÁBAN
Alig húsz perccel később a kapu előtt megállt két jármű. Egy ezüstszürke luxusautó és egy fekete furgon.

Beatriz lépett ki az első kocsiból. A bézs kabátja makulátlan volt, a haja tökéletesen kontyba fogva, a tekintetében pedig az a gőgös, pusztító magabiztosság izzott, amitől hónapok óta rettegtem. Mögötte Raúl, a műhelyvezető és egy ügyvédnek tűnő, aktatáskás férfi haladt.

Sebastián kinyitotta a belső udvar kapuját, de nem engedte be őket. Én a stúdió ajtajában álltam, a mellkasomhoz szorítva Lucíát.

– Alma – szólalt meg Beatriz, figyelmen kívül hagyva Sebastiánt. A hangja tele volt megjátszott sajnálattal. – Hagyd abba ezt a gyerekes színházat. Diego már úton van Chiléből. Mit fog mondani a férjed, amikor megtudja, hogy elraboltad a saját lányodat, és egy idegen férfi birtokán bujkálsz?

Előléptem a verandára. A kezem meg sem remegett.

– Diego nem a férjem, Beatriz – mondtam csendesen, de olyan szilárdan, hogy a saját hangomra is alig ismertem rá. – És Diego nyolc hónapja arról a hazugságról él, amit te táplálsz belé. Megtaláltam a bírósági keresetet a fiókodban. Megtaláltam az ideiglenes gyámsági kérelmet.

Beatriz szemei egy pillanatra megrándultak, de gyorsan visszanyerte a hidegvérét.

– Az a papír a kislány védelmében készült! – vágott rá fensőbbségesen. – Nincs munkád, nincs saját lakásod, nincs egyetlen pesód sem! Miből akarod eltartani Lucíát? A saját anyádtól kértél alamizsnát!

– Nem az anyám vagy – mondtam. – És a földem San Juan Cosalában már nem a te titkod.

Beatriz arca elfehéredett. A mögötte álló ügyvéd idegesen fészkelődött, és a táskájához nyúlt.

– Miről beszél ez a nő, Doña Beatriz? – kérdezte az ügyvéd halkan. – Ön azt mondta, a vagyoni háttér teljesen tisztázott.

– Hallgasson, Pérez! – sziszegte Beatriz, majd Sebastián felé fordult. – Cortés, maga nem tudja, mibe ütötte az orrát! Ez egy családi ügy!