Galina kilépett az utcára. A hűvös őszi szél megsimította az arcát, de már nem fázott. Mély levegőt vett, és érezte, hogy a mellkasában lévő üresség végre teljesen feltöltődött. A saját életét éli, a saját feltételei szerint. És ez annál többet ért, mint bármi a múltban.

Kérdés a folytatáshoz