Elena a kezében tartotta a telefont, a kezei remegtek a dühtől. Nem a haragtól, hanem a csalódottságtól, hogy a saját édesanyja egy pillanat alatt elhitte egy idegen férfi rágalmát a saját lányával szemben.
4. RÉSZ: A videóhívás Madridba
Elena nem írt semmilyen hosszú magyarázatot a csoportba. Ehelyett azonnal indított egy videóhívást a családi csoport felé.
Néhány csörgés után Pilar hercegnős stílusú nappalijában felvették a telefont. Az édesanyja arca komor volt, mellette pedig Marcos állt – igen, Marcos ott ült a szülői házban, az anyja mellett, kihasználva a helyzetet, hogy elferdítse az igazságot.
– Anya – mondta Elena a telefonba, a hangja acélosan csillogott, miközben a hátttérben a santorini tenger kékje látszott. – Látod ezt a tengert? Látod ezt a napfényt?
Pilar összehúzta a szemöldökét.
– Nem viccelni kell, Elena! Marcos elhozta azt a fotót, ami bizonyítja, hogy te…
– Anya, fordítsd rá a kamerát Marcosra! – vágott közbe Elena kíméletlen határozottsággal. – Kérdezd meg tőle, hogy mikor készült az a fotó, és kérdezd meg tőle azt is, hogy a kolléganője, akivel most együtt él, hol vett részt a múlt héten egy luxusvacsorán a te pénzeden!
Marcos arca hirtelen papírvékonyra sápadt. Próbált közbeszólni:
– Pilar, ne hallgass rá, ő csak terel…
– Csend legyen, Marcos! – kiáltott rá Daniel, aki szintén belépett a képbe, nyugodt, de férfias határozottsággel. – Három napja érkeztünk ide. A fotó, amit Marcos mutatott, egy ma reggeli kép, amit a digitális adatok szerint ő maga szerkesztett át, hogy leplezze a saját hűtlenségét és a pénzügyi csalásait.
Pilar döbbenten nézett a vejére – vagyis a volt vejére.
– Marcos… ez igaz? – kérdezte az édesanya, a hangja elcsuklott. – Ti tényleg… te tényleg becsaptál minket?
Marcos nem tudott válaszolni. Felállt a fotelből, és szó nélkül kiharcolta magát a házból, magára hagyva a döbbent szülőket.
