Vacsora után Rodrigo elkísérte Mercedest a szervizajtóig. Még mindig ott volt a kocsi a vödörrel, a ruhákkal és egy táskával, ami két mandarint tartalmazott.

“Miért jöttél ma?” kérdezte.

“Jövő év végén szeretnék nyugdíjba vonulni. Önként jelentkeztem a bankettre, mert tudtam, hogy itt leszel. Azt gondoltam, mielőtt elmegyek, szeretnélek egyszer sietés nélkül látni. A vágás később jött. És arra gondoltam, talán nem elég ahhoz, hogy elmondjam, ki vagyok.

“Megkereshetett volna az irodában.

“Láttam, hogy elmentél a takarítószobán. Mindig úgy tűnt, hogy valami fontosabb helyre mész.

Rodrigo nem talált választ.

Másnap reggel Albacete-be utazott. Szülei, Pilar és Antonio, ugyanabban a lakásban éltek, mint mindig. Amikor apja elvesztette az állását egy alkatrészgyárban, elfogytak a megtakarításaikkal, hogy rávegyék Rodrigót a tanulmányai befejezésére. Antonio még mindig tartott egy mappát a visszautasított segítségkérésekkel.

Amikor meghallotta Mercedes nevét, Pilar kinyitott egy fiókot, és elővette az eredeti levelet.

“Minden alkalommal elolvastuk, amikor elkeseredtél,” emlékezett vissza.

Az újság egyik sarkában, amelyet maga Rodrigo írt 23 évesen, egy mondás volt: “Amikor tudok, segítek valakinek, ahogy ő is segített nekem.”

Rodrigo csendben maradt.

“Azt hittem, elég a jelzáloghitel kifizetése és egy jó állás keresése,” vallotta be.

Antonio düh nélkül nézett rá.

“Keményen dolgoztál, fiam. De a munka nem ad engedélyt, hogy a vállad mögött bárkire nézz.

Hétfőn Rodrigo új elemzéssel érkezett a találkozóra. Megállapította, hogy a takarításban elvárt megtakarítás töredéke annak, amit a felújításra fordítottak. Megkérte Clarát is, hogy szervezzen asztalt a vállalkozóval és a munkások képviselőivel.

De az a konfliktus, ami Mercedest a legjobban bántotta, hamarosan visszatért az életébe.

Vacsora után három nappal felhívta lánya, Laura, aki Castellónban élt, és akivel évek óta alig beszélt. Egy kollégája küldött neki egy videót, amelyet egy vendég rögzített. Ebben Rodrigo jelent meg, és bocsánatot kért az egész szoba előtt.

“Most kiderült, hogy mindenki számára csodálatos vagy,” mondta Laura keserűen. Bárcsak te is gondoltál volna ránk, amikor azt a pénzt adtad.