Ezeket a szavakat konkrét elkötelezettségnek vette. Javasolta a tanácsnak egy ösztöndíjprogramot az együttműködő cégek alkalmazottainak és alkalmazottainak gyermekei számára, beleértve a takarítószemélyzetet is.

Nem volt elég pénz befektetése: a segélyt nyilvános kritériumok alapján, független alapítvány részvételével kellett kiosztani, és anélkül, hogy az igazgatók előnyben részesíthették ismerőseiket.

Négy hónapos tárgyalások után az igazgatótanács jóváhagyta az éves 70 000 eurós hozzájárulást. A program egyetemi tanulmányokat és szakmai képzést foglalna magában azok számára, akiknek családjai anyagi nehézségekkel küzdenek.

Ők szerették volna az ösztöndíjakat róla nevezni. Ő visszautasította.

“Kopogjatok a nyitott ajtókon.” A lényeg, hogy mi van a túloldalon.

Júniusban az első 5 támogatást átadták. Mercedes Laurával jött, aki mellette ült, és a táskáját tartotta a ceremónia alatt.

A végén egy fiatal nő, akinek apja 14 éve villanyszerelőként dolgozott, odajött, hogy megköszönje neki. Valenciában szerzett helyet mérnöki tanulmányokhoz, de családja nem engedhette meg magának a szállást.

“Remélem, képes vagyok erre a lehetőségre,” mondta.

Mercedes elmosolyodott.

“Nem kell senkivel egy szinten lenned. Tanulj, hibázzz, tanulj. És amikor tudsz, emlékezz másokra.

A Mercedes részmunkaidőben dolgozott egészen visszavonulásáig. Nem azért, mert alázatot kellene mutatnia, hanem mert szeretett beszélgetni a kollégáival, és a saját módján akart búcsút adni a munkájának.

Amikor eljött az utolsó napja, virágokat kapott az adminisztrátoroktól, technikusoktól és telephelyvezetőktől. Laura elment érte. Rodrigo is ott volt, de nem tartott beszédet.

Azon a télen, néhány héttel a nyugdíjazása után, Rodrigo későn hagyta el egy találkozót, és egy tortilla szendvicset talált alumínium fóliába csomagolva az asztalán.

Mellette egy Mercedes gondos kézírásával írt jegyzet volt:

“Laurával beugrottunk, hogy köszönjünk. Mint mindig, biztos vagyok benne, hogy elfelejtetted vacsorázni.”

Ezúttal Rodrigo nem hagyta elfelejtetve a szendvicset.

Lement a fogadásra, ahol Mercedes és Laura még mindig beszélgettek a portással. Megkérte őket, hogy maradjanak egy kicsit, és három pohár vizet kerestek.

Egy egyszerű asztalnál ültek, távol az igazgató irodájától. Beszéltek Laura boltjáról, az új ösztöndíjasok óráiról, valamint Pilar és Antonio egészségéről.