– Nem volt félreértés, Ethan – mondtam végül. – Nem az számít, hogy én ki vagyok. Az számít, hogyan bánsz azzal az emberrel, akiről azt hiszed, nem tud visszavágni. Ha tudtad volna, hogy én vagyok Richard Whitmore, képmutatóan mosolyogtál volna. De mert azt hitted, csak egy szegény pincér vagyok kopott cipőben, úgy kezeltél, mint a szemetet. Rám öntötted a vizet. Megalázztad ezt a fiatal lányt.
Ethan arca elvörösödött.
– Ugyan már, ez csak egy pohár víz volt! Kifizetem a tisztítást! Sőt, borravalót adok!
– Daniel – fordultam a vezérigazgatómhoz, teljesen figyelmen kívül hagyva Ethant. – Milyen stádiumban van a Cole Enterprises lízingszerződése a Whitmore Towerben?
– A végleges aláírásra vár, Mr. Whitmore – válaszolta Daniel azonnal. – A jogi osztály tegnap készítette elő.
– Töröld a szerződést – mondtam szárazon. – És értesítsd az ingatlankezelőt, hogy a Cole Enterprises jelenlegi bérleti szerződéseit a meglévő épületeinkben a lejáratukkor nem hosszabbítjuk meg. Nem akarunk olyan vállalati partnereket a tulajdonainkban, akiknek a vezetői így viselkednek az embertársaikkal.
Ethan szemei tágra nyíltak a döbbenettől.
– Ezt nem teheted! Tízmillió dolláros beruházásról van szó! Nem bonthatsz fel egy üzletet egy pohár víz miatt!
– Nem egy pohár víz miatt bontom fel, Ethan – néztem a szemébe. – Hanem a jellemed miatt. És most, kérlek, hagyd el az éttermemet.
Natalie, Ethan kísérője, aki már korábban is próbálta leállítani őt, némán felállt, felvette a táskáját, és rá sem nézve Ethanre, elindult a kijárat felé. Ethan megpróbált még mondani valamit, de látva Daniel és az étterem biztonsági embereinek határozott fellépését, dühösen kiköpött egy átkot, felkapta a zakóját, és kisietett az ajtón.
3. Fejezet: Új igazgató a Whitmore House élén
A vendégek halk mormogással követték az eseményeket, de az étteremben uralkodó feszültség most Victor Hale felé fordult.
