Victor ott állt a szőnyeg közepén, szinte összemegyve. A saját birodalma, amit a félelemre, a megaláztatásra és a szervilizmusra épített, másodpercek alatt omlott össze a szeme láttára.

– Mr. Whitmore… kérlek… tíz éve dolgozom a vendéglátásban – nyögte ki Victor, a kezeit összekulcsolva. – Elkövettem egy hibát. Bocsánatot kérek! Bármit megteszek!

– Nem egy hibát követtél el, Victor – mondtam, miközben átvettem Danieltől a mappa tartalmát. – Ez itt a dolgozói panaszok listája. Csökkentett műszakok a szabályokat betartóknak, eltűnt borravaló-kiegészítések, mentális nyomásgyakorlás. A Whitmore név a minőséget és a tiszteletet jelenti. Te mindkettőt elárultad.

Kinyitottam a portfóliót, és elővettem a felmondási papírokat.

– Victor Hale, azonnali hatállyal elbocsátlak a Whitmore House étteremvezetői pozíciójából. Nincs felmondási idő, nincs végkielégítés. A biztonsági szolgálat elkísér a dolgozószobádig, hogy összeszedd a személyes tárgyaidat, majd kikísér az épületből.

Victor megpróbált ellenkezni, de két öltönyös biztonsági ember azonnal mellé lépett. Megtörtén, lehorgasztott fejjel indult el az irodák felé, miközben az étterem dolgozói – a szakácsok a konyhaajtó ablakán át, a felszolgálók a pult mögül – némán nézték a bukását.

4. Fejezet: Méltóság és jutalom
Amikor a vihar elült, elfordultam a távozó Victortól, és Mayára néztem.

A fiatal lány még mindig meglepetten állt ott, átkarolva magát, mintha még nem tudná felfogni, mi történt.

– Maya – léptem hozzá közelebb, és elmosolyodtam. – Azt mondtad az előbb Victornak, hogy annyira szükséged van a méltóságodra, mint a munkádra. Emlékszel?

Maya lassan bólintott, és az arca kissé elpirult.

– Igen, Mr. Whitmore… sajnálom, nem tudtam, hogy ön…

– Ne kérj bocsánatot – szakítottam félbe gyengéden. – Három napja figyellek téged. Láttam, hogyan ültetted le Mrs. Price-t az ablak mellé, pedig tudtad, hogy Victor büntetést adhat érte. Láttam, hogyan beszéltél a tisztességesen dolgozó családokkal. És ma láttam, ahogy kockára tetted a saját megélhetésedet, a lakbéredet, a diákhiteledet egy olyan emberért, akit csak egy egyszerű pincérnek hittél.