Az anyja, Galina Petrovna egy keddi napon beállított a műhelybe. Ahogy mindig, most is tele volt elvárásokkal.
— Dacha, drágám — mondta az anyja, miközben végighúzta az ujját a drága selyemanyagokon —, Inna szeretne egy új estélyit. A jövő hónapban egy jótékonysági gálára megy. Kirill szerint nagyszerűen mutatna benne. Igazán elkészíthetnéd neki ingyen, elvégre a testvéred. Tudod, hogy neki milyen nehéz a kisfiával…
Daria a szabászasztal felett állt, a kezében az éles szabóollóval. Egy másodpercre megállt a levegő, de nem nézett fel.
— Természetesen, anya — mondta csendesen, fojtott hangon. — Elkészítem Innának a legszebb ruhát.
— Látod, milyen jó kislány vagy — mosolygott Galina Petrovna, és puszit nyomott Daria arcára, amely olyan hideg volt, mint a márvány. — Tudtam, hogy rád mindig lehet számítani. Inna el van foglalva a gyermekneveléssel, neki nincs ideje ilyen nehéz fizikai munkára.
Amint az anyja kilépett az ajtón, Daria elővette a telefonját, és üzenetet küldött Glebnek: „Minden a terv szerint halad. Bekapták a csalit.”
A csapda bezárul
Hónapok telt el. Daria szorgalmasan gyűjtötte a bizonyítékokat Gleb segítségével. Gleb csapata felderítette a banki tranzakciókat: Kirill nemcsak az autómosó-lánc jövedelmét játszotta át Innának, hanem Daria aláírását is hamisította több pénzügyi dokumentumon, hogy meglévő hiteleket vegyen fel a felesége nevére, amiből a spanyolországi ingatlan előlegét fizette ki.
Ráadásul Gleb talált egy még súlyosabb kártyát: az autómosó-lánc papíron Inna nevén futott, de a tényleges adóbevallásokat Kirill könyvelője hamisította meg. Inna mint hivatalos tulajdonos korlátlan anyagi és büntetőjogi felelősséggel tartozott az cégügyletekért.
A döntő éjszaka egy pénteki napra esett – pontosan négy hónappal azután, hogy Daria megtalálta a régit tabletet.
Kirill, Inna és Galina Petrovna a belváros egyik legelőkelőbb éttermében ünnepelték Inna születésnapját. A vacsorát természetesen Kirill fizette – abból a pénzből, amit Daria verejtékes munkájával keresett meg a számlák befizetésére.
