Egy madridi étteremben láttam, ahogy az exvőlegényem mosolyog az ügyvéd mellett, aki azt akarta, hogy én fizetzek mások számláit. Már 9 napja voltam munkanélküli, amikor azt írta nekem: “Holnap senki sem akar felvenni, ha tudja, miért rúgtak ki.” Nem válaszoltam: beleegyeztem, hogy átnézem a céged számláit.

A nyomozás aznap délután nem zárult le. A tanácsnak szembeállítania kellett a banki mozgásokat, szerződéseket és tanúvallomásokat. De a Mercedes elég ellentmondásokat adott ahhoz, hogy más befektetők magyarázatot követeljenek. Külső auditot hagytak jóvá. Gonzalót ideiglenesen eltávolították a pénzügyi irányítástól, Álvarót pedig továbbra is felfüggesztették, amíg felelősségei meghatározódtak.

6 nap telt el bocsánatkérés nélkül. Martín segíteni akart neki munkát találni, de visszafogta magát.

“Segíthetnék neked, de akkor azt mondanák, hogy csak miattunk van munkád.” Inkább megkérdezném, mire van szükséged.

“Meg kell engednem, hogy bebizonyítsam magamnak.

“Akkor ott leszek.” Nem elöl.

Végül Salcedo Gestión hivatalos javítást küldött partnereknek és munkatársaknak: visszavonta az Inésnek tulajdonított felhatalmazásokkal kapcsolatos utalásokat, és elismerte, hogy felelőssége nem volt akkreditálva. Nem volt az a meleg bocsánatkérés, amit megérdemelt, de lehetővé tette számára, hogy kijavítsa azokat a hivatkozásokat, amelyek annyi ajtót zártak be.

Inés megtartotta szerződését a Mercedes-szel, és más ügyfeleket is fogadott. Még egy nagyon jól fizetett ajánlatot is visszautasított, amikor mások jelentését aláírta anélkül, hogy átnézte volna. Már nem akart pénzt keresni azzal, hogy elveszíti a nevét.

Álvaro utoljára kérte, hogy láthassa őt egy Calle Alcalá-i menzán. Beismerte, hogy felelősséget kell számolnia a hamisításokért.

“Nagyon szerettelek, Agnes.

Haragot nem nézett rá, de reménytelenül is.

“Hiszek neked. Ez a legszomorúbb. Szerettél engem, és mégis úgy döntöttél, hogy használsz engem, amikor féltél.

Amikor megkérdezte, hogy valaha is újrakezdhetnének, ő megrázta a fejét. Kiment az utcára azzal az érzéssel, hogy először a búcsú nem vereség.

Hetekkel később Martín meghívta vacsorára, egyértelművé téve, hogy nem munkaértekezletről van szó. Elvitte őt az étterembe, ahol találkoztak.

“Ha kényelmetlen neked, megyünk,” mondta.

“Nem. Be akarok lépni anélkül, hogy megnézném, ki van mögötte.

Bent a Mercedes már a hátsó ülésen ült. Amikor meglátta őket, ugyanazzal a lelkesedéssel emelte fel a kezét, mint az első éjszakán.

“Agnes! Gyere ide!

“Esküszöm, nem tudtam, hogy ez fog jönni.