— Tudtad… — suttogta Mercedes a férjének, miközben a könnyek csorogtak az arcán. — Tudtad, hogy Álvaro ezt tette? Hogy a menyünk pénzéből tartotta fenn ezt a nőt és a gyereket?
Gonzalo nem válaszolt. A hallgatása mindennél többet árult el.
Beatriz hirtelen elengedte Hugo kezét, és Adriana elé lépett. A maszkja végleg lehullott.
— Te nem nyerhetsz! — sikoltotta Beatriz. — Álvaro nekem ígérte ezt a házat! Azt mondta, ha a tőzsdei bevezetés lezajlik, elválik tőled, és miénk lesz minden! Hugo az ő igazi örököse!
Adriana nem mozdult. Egyetlen lépést sem hátrált. Lenézett a kisfiúra, aki rémülten bámulódott a felnőttekre, majd a saját lapos hasára tette a kezét.
Három hónappal ezelőtt Álvaro egy különös, jogi dokumentumot íratott alá vele egy közjegyzőnél, miközben azt állította, hogy az „adózási optimalizálás” miatt szükséges a családi alapítványhoz. Akkor Adriana nem gyanakodott. De most, hogy a tegnap este átnézett mappákból kiderült az igazság, megértette: a férje nemcsak a vagyonát akarta kicsalni tőle, hanem jogilag is el akarta pamacsolni a lehetőséget, hogy gyereke szülessen, aki veszélyeztethetné Beatriz fiának az örökségét.
Csakhogy Álvaro elszámolta magát. Adriana már hathetes terhes volt. És ezt a titkot még a halott férje sem vehette el tőle.
A Második Mappa
— Clara — fordult Adriana az ügyvédnőhöz, miközben a rendőrségi autók kék fényei villantak fel a pozuelói utca végén. — Van itt még valami.
Az ügyvédnő kinyitott egy másik, vastagabb dossziét, amit eddig a bőr aktatáska legmélyén rejtettek.
— Ez nem a cég irata, Gonzalo úr — mondta Clara, miközben a papírokat az idős üzletember elé tartotta. — Ez egy korabeli baleseti jegyzőkönyv. Nyolc évvel ezelőtt történt, amikor Adriana szülei egy gyanús autóbalesetben életüket vesztették Segovia közelében.
Gonzalo arcáról teljesen eltűnt minden szín. Úgy meredt a papírra, mintha egy szellemet látna.
— Hol… hol szerezte ezt meg? — motyogta az öregúr.
