Elmentem abba a villába, amit a férjem az osztalékommal fizetett, és ott találtam a szeretőjét egy gyerekkel, akit a sógoraim örökösként kezeltek. Rám nézett, és azt mondta: “Te vagy a megfelelő név.” Nem vitatkoztam: felhívtam az ügyvédemet, és elrendeltem, hogy ürítsék ki a házat. Aztán megjelent egy mapp furcsa fizetésekkel a szüleim balesete körül.

— Adriana… megérkezett a legfrissebb genetikai és pénzügyi jelentés a bíróságtól. Minden a neveden marad. És a gyermek… teljesen egészséges.

Adriana elmosolyodott. A hasára simította a kezét, amely már szépen gömbölyödött a ruhája alatt.

A múlt sötét árnyai – Álvaro árulása, a szülei elvesztése, a családi gőg – végleg a hátuk mögött maradtak. A zene, amit nyolc évig elnyomtak benne, most újra elkezdett szólni. És ez a dallam már csak az övé volt.