A történet folytatása és befejezése (2. rész) ott veszi fel a fonalat, ahol az első rész véget ért: egy fagyos, késő esti buszmegállóban, ahol a kétségbeesett Marta öt elárvult unokaöccsével küzd a túlélésért, miközben a múltja – Sergio személyében – könyörtelenül utoléri.
II. RÉSZ: Az idegen a fagyban és a megváltó pillanat
Az éjszakai szél élesen fütyült az üres utcán. A busz piros hátsó lámpái lassan elhalványultak a távolban, maguk mögött hagyva a hideg aszfalton álló kis csapatot. Marta a kis játékházat – Laura örökségét – szorongatta a nyakában, miközben a telefonja képernyője ismét felvillant. Sergio újabb üzenete égette a kijelzőt: “Nem bújhatsz örökké.”
A fekete autó motorja hirtelen felbőgött. Sergio járműve lassan, fenyegetően gurult előre a ködben, és néhány méterre tőlük megállt. A vezetőülés ablakai leereszkedtek, és a sötétből előbukkant Sergio arcának rideg, gúnyos mosolya.
— Na, Marta? — kiáltott át Sergio a nyitott ablakon. — Azt hitted, el tudsz menekülni? Nincs pénzed, nincs buszod, és a gyerekek is éhesek. Szállj be a kocsiba, vége ennek a játéknak.
Marta hátrábblépett, a teste reszketett a hidegtől és a tehetetlen dühdttől. Öt gyermeket ölelt magához: Nico, Dani, Mateo, a kis Alba és a sápadt arcú Leo mindannyian hozzá bújtak, rettegve az idegen férfitól.
De ekkor lépett közbe a magas, fekete kabátos idegen, aki az előbb még a buszmegálló digitális tábláját vizsgálta.
A férfi határozott léptekkel haladt oda a buszmegálló kijelzőjéhez, ahol a rendszer még mindig mutatta a hibaüzenetet: 6 utas, egyenlegtelenség, készpénz nem elfogadott. A tekintete átsiklott a képernyőről, majd egy pillanatra megakadt Marta nyakában a kis bronz házon. A szemeiben hirtelen felismerés villant.
— Sergio, ugye? — kérdezte a férfi mély, nyugodt hangon, miközben odalépett a fekete autóhoz, elállva az utat.
Sergio gúnyosan felnevetett, és kinyitotta az ajtót.
— Te meg ki a fene vagy? Tűnj el az útból, semmi közöd hozzájuk!
