A tulajdonjog titka
Selina ekkor már sápadtan lépett egy lépést hátrafelé.
– Julian, miről beszél? Milyen atlantai aktáról? Mondd meg neki, hogy takarodjon innen a gyerekekkel együtt!
De Julian már nem figyelte Selinát. A szemei végérvényesen a földön lévő papírokra tapadtak.
Nora kinyitotta a kék dossziét, és kihúzta belőle az első eredeti dokumentumot – egy hivatalos ingatlan-tulajdonjogi okiratot, amelyre a chicagói és atlantai földhivatalok pecsétje volt ütve.
– Azt mondtad, Julian, hogy ez a ház a tiéd – mondta Nora, miközben felemelte a papírt a fény felé. – Hogy te fizetted a jelzáloghitelt, te vagy a családfenntartó, és nekem semmi jogom nincs semmihez. De elfelejtettél egy apró részletet. Amikor hat évvel ezelőtt megvettük ezt a hárommillió dolláros birtokot a tó partján… a te neveden volt a hitel, igaz? De a tulajdonjog… a tényleges, osztatlan alapító tulajdonjog az Alder Ridge Holdingon keresztül… tudod, kié volt?
Nora előhúzta a saját, leánykori nevén jegyzett, hitelesített aláírásokat tartalmazó papírt.
– Az enyém – suttogta Nora, és a hangja megtöltötte a teret. – A te céged, Julian, a Whitlock & Miller Partners csak egy bérlő ebben az épületben. És a jelzáloghitel, amit fizetsz? Azt a számlát a múlt héten átvásárolta az én magánalapítványom. Szóval, ha ma este valakinek el kell hagynia ezt a házat… az nem én vagyok. Hívhatod az ügyvédeidet, Julian. De elárulok egy titkot: a holnapi naptól kezdve a te ügyvédeid nekem fognak dolgozni, mert én vagyok a fő bérbeadód.
A csönd, ami a szavak után következett, olyan mély volt, hogy még a külső esőcseppek kopogása is hangosnak tűnt az ablakon.
A pénzügyi háló összeomlása
Julian a térdeire rogyott. A márványpadlón landoló iratok szétcsúsztak a lába körül. A 68 000 dollár, amit titokban átutalt a penthouse foglalójára? Nora már három nappal ezelőtt dokumentálta a gazdasági bűnüldözési osztálynak, mint hűtlen kezelést és csalási kísérletet a közös vagyon terhére.
